A futballisztika oldal egy új sorozatot indított augusztusban a győri Műhely irodalmi folyóirattal karöltve, mely során minden hónap utolsó péntekét az irodalomnak szenteljük. Természetesen maradunk a futball körül, így felidézzük a Műhely folyóirat 2004-es legendás Foci-különszámát, mely felvonultatta a kortárs irodalom élvonalát. Ezúttal Lövétei Lázár László Radnóti és Faludy György-díjas, valamint Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett erdélyi költő és műfordító versét közöljük.
Lövétei Lázár László: A félidő szabályai
1.
A félidőben följavul a forma,
a félidőt nem várja mégse senki:
a félidő nem lehet soha „Volna" –
a félidő mindig „Hogyhogy csak ennyi?"...
A félidő az összevisszaságra
„Nyugi fiú!“-val sose válaszol:
„Mikor pirosul már be az a sárga?“,
mondja, és igaza van valahol –
a félidőben nincs „Teszek-veszek...”,
a félidőben nincs se „Kispadon...”,
se „A nyerőember majd én leszek...”,
a félidő nem csak irodalom:
a félidő csak félidő lehet
– s a félidőben minden mást jelent...
2.
A félidőben egyszer van a „mindig” –
Lehet, hogy ezért „fél” a félidő
(nincs olyan, hogy az embert odaintik,
hogy „na fiú, még újrakezdhető!”);
a félidő nem szimpla „1x1”,
a félidőben mindig lecserélnek,
a félidőben minden tétre megy,
ez a hogyishívjákja az egésznek –
a félidőnek csak előnye van,
a félidő nem egy szegény rokon,
a félidőben mérhetem magam,
a félidő mindig „Végső soron…”:
a félidőben nincs se „Majd...“, se „Ha...“
– sőt, rendes félidő se lesz soha...
Félidei öltözői élet.
