“Ha ismered az ellenségedet, és ismered önmagadat, akkor száz csatát is megvívhatsz anélkül, hogy veszítenél.” – írta Szun-ce A háború művészete című művében az ie. 6 században. A mai futball világából sokan szeretnek visszanyúlni Szun-céhoz, különösen az elemzők és az edzők (például Luiz Felipe Scolari) hivatkoznak rá.

Ugyanakkor elképzelhetetlennek tűnik, hogy a mai labdarúgásban egy csapat – csak megközelítőleg is – veretlenül vívjon meg sorozatban száz mérkőzést. Talán csak a futballt segítő elemzések színvonala nem jutott még el arra a szintre, hogy olyan mértékig feltérképezze a saját és ellenfele játékát, hogy akár száz mérkőzésen át is győzzenek a legjobb csapatok? Az mindenesetre tény, hogy a mérkőzésekről egyre több információt tudunk begyűjteni, amikből egyre több következtetés vonható le. Ám a labdarúgás attól is szép, hogy gyakran a véletlen – akár nevezhetjük szerencsének is – dönti el a végkimenetelt. Az edzők és elemzőik azonban nem bízhatnak a szerencsében, nekik éppen az a feladatuk, hogy mindazt, ami nem a szerencsefaktorba sorolható, irányításuk alá vonják a számok segítségével (is), és minél kevesebb esélyt adjanak a véletleneknek. Éppen ezért ma már minden komoly csapatnál elemzői stábok dogoznak, akiknek a munkáját olyan cégek segítik, akik a futballmérkőzések elemzésére specializálódtak. A magyar válogatott 2016-os Európa Bajnokságra való kijutásában jelentős szerepe volt az InStat statisztikai elemző rendszerének, hiszen az ő adataik segítségével olyan gazdag információk birtokába jutott Dárdai Pál, majd Bernd Storck stábja, amelyek nagymértékben hozzájárultak a válogatott sikeréhez. Bizonyára nem véletlen, hogy a magyar mellett a nyári a kontinensviadalon a francia, az izlandi, az orosz, a román, a török, a spanyol, a svájci és a szlovák válogatott is az InStat rendszerével és elemzéseivel dolgozik. De mik is ezek az adatok, és hogyan segítik egy stáb munkáját? Honnan indult a futball számokra való lefordítása, és meddig jutott? A labdarúgás világának milyen téveszméit cáfolták meg a számok? Mekkora szerepe van egy edzőnek a csapata sikerességében? Írásomban ezekre a kérdésekre keresek választ.

A sport analízise nem újkeletű dolog, de a robbanásszerű változásokra a televíziózás, majd az internet elterjedéséig várni kellett, azóta viszont napról napra rohamos fejlődést mutat, amit jól érzékeltet az is, hogy lassan már tíz esztendeje minden évben, Bostonban rendezik meg a MIT Sloan School of Management sportanalízis konferenciáját. Ezen az eseményen szinte minden sportág vezetői – a golftól a jégkorongig – jelen vannak, hogy információkat cseréljenek a sport számokra való lefordításának módszereiről, ugyanis a világ vezető klubjai nem tehetik meg, hogy ne aknázzanak ki minden lehetőséget a siker elérésében. A számok egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen segítséget nyújtanak a sportvezetőknek, az edzőknek, a játékosmegfigyelőknek, a játékosoknak, és természetesen az újságíróknak is. Emellett befolyásuk van az edzésekre, egy csapat játékrendszerére, az igazolásokra, a játékosok egészségi állapotára, egy klub marketingjére és a sportfogadásokra is.

Külön kell kezelni az edzéseken mért számokat, és külön a mérkőzések adatait. Egyértelműen a meccseken leadott teljesítmény a legfontosabb, hiszen a játékosok erre készülnek fel az edzéseken. Ha valaki nem képes az edzésen nyújtott teljesítményét éles helyzetben megismételni, akkor az világosan kiderül a számokból, és ha ez tendenciává válik, akkor valószínűleg meg kell válnia a klubtól. A napi vérnyomás- és súlymérés korát már rég meghaladtuk, a játékosokra szerelt mellény és óra ma már nem csak a pulzusról közöl adatokat, sokkal több információhoz juttatja a stábot, főként a GPS koordinátáknak köszönhetően. Folyamatosan figyelemmel követik, hogy az adott játékos milyen jellegű mozgást végez. Ennek öt csoportja van: séta, lassú kocogás, futás, lendületes futás és sprint. Pontos képet kapnak arról, hogy a játékosok szíve miként reagált az adott tartományban végzett munkára, és ha nem érte el a kívánt intenzitást, akkor a rendszer kimutatja, hogy még hány métert kell teljesíteni „szárazon”, hogy pótolják a hiányosságot. Ezek az új eszközök, melyek több tízmilliós árakon mozognak, ma már azt is megmondják, hogy az adott játékos melyik lábát használja többször. Egyre inkább matematikai alapokra helyeződik a csapatok heti felkészülése is. Általában a hétvégén leadott teljesítmény 1,5-2-szeresét osztják le a hétre a szakemberek, hogy a mérkőzésre a legoptimálisabb állapotba kerüljenek a labdarúgók. A klubcsapatoknál csakis a napi szintű méréseknek van értelme, míg a válogatottaknál tovább kell árnyalni a képet, hiszen itt csak ritkán találkoznak a játékosok a stábbal. „Mi elsősorban három tényezőre vagyunk kíváncsiak: a gyorsaságra, az állóképességre és a súlypontemelkedésre. Mindezek viszonylag egyszerűen mérhetőek, de most kaptunk egy új eszközt is, ami a reakcióidőt is pontosan felméri.” – árulta el Holanek Zoltán, a magyar válogatott erőnléti edzője. „Ezek mellett az orvosi stáb és a fizioterapeuták funkcionális mozgásvizsgálatot is végeznek a válogatott tagjain. A legfontosabb, hogy nagyon pontos képünk legyen a játékosok aktuális állapotáról. A már említett módszereken túl fontos megemlíteni az Omegawave rendszerét, melynek segítségével kontrollálni tudjuk, hogy az adott reggelen ki milyen állapotban van. Az Omegawave 3 paramétert vizsgál: az idegrendszer állapotát, a metabolikus (anyagcsere) szintet és a pulzus variabilitást. Mindezt még a vérvételek eredményeivel is tovább pontosítjuk, valamint pontosan felmérjük, hogy az adott játékos az előző héten mit és mennyit edzett és játszott az edzéseken, illetve a mérkőzéseken. Ehhez a klubjaik segítségére is szükségünk van.” (Az edzés nem büntetés, hanem út a sikerhez. Új Szó, Focitipp melléklet, 2016.02.23.) Az edzéseken mért számoknak különösen az utánpótlásban van fontos szerepük, hiszen nem mindegy, hogy egy játékos mennyit fejlődött az évek során. Az ilyen irányú tendenciák elemzései segítségét nyújtanak a klubvezetőknek abban, hogy 17-18 évesen mely fiatalok kapjanak profi szerződést, valamint az is kiderül, hogy az utánpótlásban dolgozó edzők milyen munkát végeztek. Széles körben elterjedt az a nézet, hogy 90%-ban csak az elvégzett munkán múlik, hogy kiből milyen játékos lesz, míg a tehetség csak 10%-ot tesz ki. Éppen ezért abból a szempontból könnyű dolga van a mai fiataloknak, hogy tudják: minden mozdulatuk mérve van, így nincs lehetőségük a lazsálásra, mert hosszútávon vissza fog ütni, ha nem megfelelő a hozzáállásuk.

 írta: Villányi Gergely

folyt. köv.