Ha tabellákon keressük az AS Monaco nevét, a Bajnokok Ligájában a csoportja utolsó helyén (már biztos hogy az is marad), míg a francia élvonalban az utolsó előtti pozícióban fedezhetjük fel a gárdát. Nem meglepő hát, hogy október elején a klub edzőt is váltott, és a korábbi sikerkovács Leonardo Jardim-et a klub egykori legendás játékosa, Thierry Henry váltotta a kispadon. A vezetőség merészet húzott, ugyanis a francia világbajnok csatár még nem dolgozott sehol vezetőedzőként. Az eddig eltelt időben Monacóban sem sikerült még bizonyítania, de nézzük, miként zuhant ilyen mélységekbe az a gárda, amely 2017-ben még BL-elődöntőt játszott.
A visszaesés várható volt
Persze igazságtalanok lennénk, ha máris pálcát törnénk Henry feje fölött, de eddigi mérlege (Strasbourg 1-2, Brugge 1-1, Dijon 2-2, Reims 0-1 és Brugge 0-4, PSG 0-4, Caen 1-0, Atletico Madrid 0-2) még egy alsókategóriás csapatnál sem lenne elfogadható teljesítmény, nemhogy az AS Monacónál. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nehéz örökséget vett át Henry az elődjétől, hiszen ebben a szezonban eddig egyetlen egy meccset (Nantes ellen 3-1) sikerült nyernie a gárdának Jardimmal, ezt leszámítva mind a BL-ben, mind a többi sorozatban maximum döntetlenre, de inkább vereségekre futotta a csapat erejéből. Mindez talán kevésbé meglepő annak a fényében, hogy tavaly nyáron távozott a BL-elődöntős garnitúra egy jelentős része (Benjamin Mendy, Bernardo Silva, Kylian Mbappé, Tiemoué Bakayoko), majd miután a maradókkal még sikerült egyszer újra BL-t érő pozíciót elérni a francia bajnokságban, idén nyáron a sikerkovácsok másik fele is értékesítésre került (Thomas Lemar, Joao Moutinho, Fabinho), így a Monaco-szurkolók számára nem lehetett teljesen váratlan a csapat visszaesése.
Mbappé a vb legjobb fiatal játékosa lett (és nem mellesleg világbajnok).
Dimitrij Ribolovljev jött, látott és elvált
Ahhoz, hogy megértsük a Monaco közelmúltbeli játékospolitikáját, mindenképpen vissza kell mennünk az időben 2011 decemberéhez, amikor Dimitrij Ribolovljev lett a többségi tulajdonos a klubban, amely így története során először került ki a monacói hercegi család kezéből. Az orosz milliárdos oligarcha el is kezdte a jobbnál jobb játékosok vásárlását, a pénznek pedig egyáltalán nem volt szűkében, mivel épp akkor adott túl az Uralkali trágyaipari vállalatban birtokolt részesedésén, több mint 6 milliárd dollárért. Így a következő években érkezett a csapathoz James Rodriguez és Joao Moutinho a Portótól 45 + 25 millió euróért, Falcao az Atletico Madridtól 43 millió euróért, Georffrey Kondogbia a Sevillától 20 millióért, de Jérémy Toulalan és Anthony Martial is ekkor került a csapathoz. Közben azonban zajlott egy másik nagy esemény is Ribolovljev életében, mivel a felesége olyan válópert akasztott a nyakába, melyet hat országban tárgyaltak párhuzamosan, így az orosz oligarchának számolnia kellett azzal is, hogy a közeljövőben nemcsak a bevételi oldalon lesznek dollármilliárdok, hanem a kiadásin is. 2014-ben meg is ítéltek a volt feleségnek 4,5 milliárd dollárt, amit Ribolovljev természetesen megfellebbezett, így 600 millióra módosult az összeg, ez viszont az egykori nejének volt elfogadhatatlan, így peren kívül egyezett meg a két fél 2015 októberében. A pontos summáról nincs információnk, de talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy valahol a két összeg között állapodtak meg róla.
Dimitrij Ribolovljevnek mostanában nincs sok oka tapsolni
Inkább neveljük a klasszist, ne vegyük!
A válás hatásai azért a csapatra is kihatottak, hiszen a 2013/14-es szezonban még -155,95 millió euró volt a játékoseladások mérlege, ám 2014/15-ben már + 49,37 millió euró, majd a következő szezonban + 84,1 millió euró. Mindemellett a kiadások is sokkal racionálisabban folytak, a klub átállt a játékosok kinevelésére a kész klasszisok megvásárlása helyett. Szinte kizárólag csak 20 év körüli játékosokat vettek, akiket később sokszoros haszonnal adtak tovább. Thomas Lemar például 1,25 millió euróért került a Caentől a Monacóhoz, majd idén nyáron 65 millió euróért adták tovább az Atletico Madridnak, de például Fabinho is nyolcszoros pénzt jelentett a klubnak. Mindehhez kiválóan megtalálták edzőnek Leonardo Jardimot, aki mesterien építette fel a fiatal tehetségeket és formált belőlük ütőképes csapatot. Talán megérdemelt volna még némi türelmet, hiszen idén nyáron is több ígéretes labdarúgó került a hercegségbe: Golovin a VB-n is igazolta tehetségét, Henrichs fiatal kora ellenére már jelentős Bundesliga-múlttal rendelkezik, de a 16 éves Geubbelsért és a 17 éves Panzóért sem véletlenül fizettek ki 20 és 3 millió eurót. Az elmúlt évek során az már beigazolódott, hogy az AS Monaco kiváló megfigyelői hálózatot épített fel céljainak eléréséhez.
Thomas Lemaron nagyot kaszáltak
Több fronton is problémák merültek fel
A Brugge elleni BL-fiaskó előtt robbant a hír, hogy őrizetbe vették a klub tulajdonosát, Dimitrij Ribolovljevet. Az orosz oligarcha több komoly ügybe is belekeveredett az utóbbi időben: nyomoznak utána pénzügyi visszaélés kapcsán, melynek részeként offshore-cégeken keresztül próbált színlelt szponzori szerződésekkel pénzt pumpálni a klubba, így kitérve az UEFA pénzügyi fair play-szabályai elől; de az a vád is érte, hogy Kylian Mbappé vételárát nem a klubnak, hanem magának Ribolovljevnek juttatta a PSG; sőt mindezeken túl egy csalással vádolt svájci műtárgykereskedővel is komoly bírósági ügye támadt az orosz oligarchának, akit ennek kapcsán a monacói törvénykezés megvesztegetésével is megvádoltak. Így talán nem is annyira meglepő a hercegségbeli csapat mélyrepülése, és bár Thierry Henry sokat megélt rutinos róka a futball világában, ennek a krízisnek a kezelésére, a fiatal tehetségek összekovácsolására és felépítésére nem biztos, hogy máris készen áll az edzőként pályakezdő francia szakember.
Henry számára nem lesz könnyű menet a munka
Írta: Villányi Gergely
A cikk a pozsonyi Új Szó Focitipp mellékletében 2018.11.13-án megjelent írás átirata.
