Talán még néhány Barca-drukker emlékezhet arra a furcsa esetre, amikor számos labdarúgással foglalkozó újság és hírportál szenzációként számolt be arról, hogy Javier Mascherano 2017. április 26-án, hét év és 318 mérkőzés után szerezte meg első találatát az FC Barcelona mezében, miután a társai nemes gesztust gyakorolva vele rúgattak egy büntetőt. Az argentin játékosnak a kínai csapatában, a Hebei China Fortune-ben nem volt ennyi időre szüksége a gólszerzéshez, hiszen ott már a második mérkőzésén betalált. Mascherano példája azonban nem egyedülálló, sőt vannak a futball történelmében olyan labdarúgók is, akik hosszú pályafutásuk alatt egyetlen egyszer sem találtak a hálóba. De olyan futballistákat is bemutatunk a cikkünkben, akik bár csak elenyésző számú gólt szereztek, azok sorsdöntőnek bizonyultak.
Mascherano első és utolsó gólja a Barcelonában
Hosszú góltalansági rekordok
Tony Hibberts egész pályafutása során az Evertont szolgálta, és 328 alkalommal viselte a kék mezt — azonban csak egyszer, egy AEK Athén elleni felkészülési mérkőzésen talált a hálóba, így a jobbhátvéd hivatalosan góltalanul vonult vissza 2016 nyarán. Frank Womack azonban ennél is elképesztőbb sorozatot tudhat magáénak: a múlt század elején hiába játszott a védő több mint 500 mérkőzést a Birmingham City, a Worcester City és a Torquay United csapataiban, gólt egyszer sem sikerült szereznie. Talán nem meglepő, de olasz földön is egy hátvéd nevéhez fűződik a leghosszabb gól nélküli pályafutás: a két világháború között a AC Milan labdarúgója, Luigi Perversi 318 mérkőzést hozott le gól nélkül. A holland Pascal Bosschart 194 mérkőzéssel a háta mögött búcsúzott az FC Utrecht csapatától, és igazolt a Feyenoordba, de előtte a szezon utolsó meccsén, az FC Groningen ellen 1-0-ás utrechti vezetésnél tizenegyeshez jutott a csapata. A társak hasonló gesztust gyakoroltak, mint nemrég Mascherano esetében, de a holland védő kihagyta a büntetőt. Ezután a játékos még 163 meccset hozott le góltalanul a holland elsőosztályban, majd talán azért is, hogy megtörje az átkot, Ausztráliába igazolt, ahol a Sydney FC mezében egyszer megzörgette a hálót a Melbourne Victory elleni bajnokin.
Bosschart első felnőtt gólja
Amit nem gondoltunk volna
A múlt századi védők mentségére legyen mondva, hogy régebben sokkal több olyan edzői felfogással találkozhattunk, amiben egy hátvédnek csak a rombolással kellett foglalkoznia, és a támadások segítését nem annyira kérték számon, mint napjainkban. Ezért is érdekes, hogy a nemrég visszavonult portugál szélsőhátvéd, Paulo Ferreira több mint 300 klubmérkőzés (Vitória Setubal, Estoril, Porto, Chelsea) és 62 válogatott meccs után, csak a portugál másodosztályban szerzett bajnoki gólt, valamint egyszer-egyszer az angol Ligakupában és az FA-kupában. Talán nála is meglepőbb a Barcelonával Bajnokok Ligáját nyerő Éric Abidal esete, aki 429 klubmérkőzés és 66 válogatott találkozón csak négyszer volt eredményes: kétszer a francia kupában, és kétszer a spanyol kupában, pedig a leginkább balhátvédként szereplő francia játékos nagy játékintelligenciával bírt, és tekintélyes csapatok mezét viselte. Az 1994-es világbajnok brazil csapat védője, Mauro Silva 431 klubmérkőzés és 59 válogatottság mellett csupán egyetlen gólt szerzett annak a Deportivo La Coruna-nak a játékosaként, amelynek a mezét 13 évig viselte a spanyol élvonalban. Ashley Cole több mint 400 meccset játszott már különböző klubcsapatok mezében (Arsenal, Chelsea, AS Roma, LA Galaxy), ahol a 17 gól nem is rossz teljesítmény egy balhátvédtól. Éppen ezért meglepő adat, hogy hiába szerepelt 107 alkalommal az angol nemzeti csapatban, ott egy gólig sem sikerült jutnia.
Mauro Silva-válogatás, melyben nem a gólok viszik a prímet
Sorsdöntő gólok
Mladen Rudonja neve még a legnagyobb focifanatikusoknak sem mond sokat. Annak ellenére, hogy a szlovén játékos csatár volt, nem a góljairól híresült el, sokkal inkább vándormadár életmódjáról: 5 ország 11 csapatának a mezét viselte, és tizennégyszer váltott klubot. Minden meccsét összevetve 427 találkozón lépett pályára, amelyeken 87 gólt szerzett, ami azt jelenti, hogy majdnem öt mérkőzés kellett neki egy találathoz. A nemzeti csapatban 65 mérkőzésen egyetlen gólt szerzett, azonban az sorsdöntőnek bizonyult: a 2002-es világbajnoki pótselejtezőn talált be a románok hálójába Bukarestben, ami a szlovénok kijutását jelentette a tornára.
Rudonja gólja a románok ellen
Lilian Thuram is sokkal inkább kifogástalan védőmunkájáről híresült el, mint a góljairól. Bár azért a klubjaiban szerzett néhányat, mégis egyértelműen a francia válogatottban lőtt két gólja a legemlékezetesebb mindenki számára. Egy meccsen, Horvátország ellen szerezte őket az 1998-as világbajnokság elődöntőjében, amelyen egygólos hátrányból tulajdonképpen Thuram egymaga fordította meg a mérkőzést: mindkét találat előtt maga szerzett labdát az ellenfél kapuja előtt, majd kíméletlenül kihasználta a kínálkozó lehetőséget.
Thuram - Horvátország 2-1 a vb-elődöntőben
Ha a magyar futballt ismerők számára felvetjük Koplárovics Béla nevét, mindenkinek rögtön a Manchester United elleni győztes gólja jut eszébe, amit a Bajnokok Ligája selejtezőjében ért el 2002 nyarán. Basile Boli neve is leginkább egyetlen találat miatt marad meg a futball történelmében, ugyanis a francia védő az AC Milan elleni 1993-as BEK-döntőben fejelt győztes gólt az Olympique Marseille színeiben. Sem a módja, sem a jelentősége miatt nem elhanyagolható Karol Poborsky portugálok ellen szerzett győztes gólja az 1996-os Európa-bajnokságon. A találat ugyanis a negyeddöntőben született, méghozzá úgy, hogy a cseh játékos a portugál védők közül kilépve, 16 méterről gyönyörűen bokából „bökte meg” a kiinduló Vítor Baíát.
Poborsky legendás gólja
Marco Materazzi Thuramhoz hasonlóan csak két gólt szerzett a válogatottban, azonban a francia hátvédhez hasonlóan mindkettőt egy világbajnokságon, méghozzá 2006-ban. Először a cseheknek talált be a csoportmeccsek során, majd a döntőben vállalt kulcsszerepet a franciák elleni sorsdöntő jelentőségű fejesével, hiszen az 1-1-es végeredmény után az olaszok nyertek büntetőkkel (Materazzi egy büntetőt is bevágott). Juliano Belletti sem szerzett sok gólt, azonban a 2006-os Bajnokok Ligája-döntőt az ő góljával nyerte meg az FC Barcelona az Arsenal ellen, miután a találkozó végén egy nagyszerű akció végén közelről, de kiszorított helyzetből talált a brazil védő a hálóba. Carles Puyol a 2010-es világbajnokságon vitt be döntő találatot a németek elleni elődöntőben. Mivel a furcsa frizurájáról elhíresült védő fejese mellett nem született gól a mérkőzésen, a későbbi győztes számára döntőt ért a gól. Csakúgy mint Puyol, Daniel Agger is döntőbe segítette csapatát, a Liverpoolt a Chelsea elleni BL-elődöntőben 2007-ben, miután a visszavágón egy szabadrúgásvariációt nagy megleptésre a dán hátvédre játszott ki csapata, amely 1-0-ás győzelme után büntetőkkel harcolta ki a fináléba jutást.
Koplárovics Béla gólja a United ellen
Emlékezetes kapusgólok
Természetesen nem meglepő, hogy a kapusok meglehetősen ritkán találnak kollégájuk hálójába, azonban erre is van példa szép számmal a futball történelmében. Olyan mozzanatra azonban már meglehetősen kevés alkalommal került sor, hogy egy kapus sorsdöntő gólt szerezzen. Ebben a kategóriában talán Jimmy Glass viszi a prímet, hiszen az 1998/99-es szezonban az ő találata jelentette a Carlisle United számára a bentmaradást az angol ötödosztályban. Glass bár nagy reményekkel induló kapus volt, aki a Chelsea és a Crystal Palace csapatait is megjárta fiatalon, később folyamatosan alacsonyabb osztályú csapatokba került kölcsönbe, így a Carisle mezében is csak három mérkőzésen védett. 1999. május 8-án, a szezon utolsó mérkőzésén a Carisle Unitednek győznie kellett a bentmaradásért a Plymouth Argyle ellen, és a találkozó 1-1-re állt, amikor a meccs vége előtt tíz másodperccel szöglethez jutott a csapat, így Glass is „minden mindegy” alapon feljött a szöglethez, és végül ő vágta a hálóba azt a kipattanót, ami a másik kapusról jött ki egy fejes után. Ezután a szurkolók a pályára tódultak, és hatalmas ünneplésben részesítették a csapatot, különösképpen persze a gólszerzőt.
Jimmy Glass legendás gólja
Glasshoz hasonlóan egy „utolsó utáni” szöglethez ment fel fejelni Andrés Palop is az UEFA-kupa nyolcaddöntőjének visszavágóján 2007-ben, és harcolta ki a hosszabbítást csapata, az FC Sevilla számára a Shahtar Donyeck ellen. A Sevilla végül a hosszabbításban megnyerte a mérkőzést, ahogy később az egész sorozatot is, így Palop gólja rendkívüli jelentőséggel bírt.
Palop gólja a Shahtar ellen
Peter Schmeichel is egy szöglet után talált be a Rotor Volgograd elleni UEFA-kupa mérkőzésen 1995-ben, és bár fejjel egalizált az orosz csapat ellen, még egy gól kellett volna a vörös ördögök továbbjutásához. Érdekes találat fűződik Mart Poom nevéhez is, aki az iménti hálőőrökhöz hasonlóan a végén egalizált fejjel, de tette mindezt a volt csapata, a Derby County elleni bajnokin a Sunderland kapusaként 2003-ban.
Schmeichel gólja a Rotor ellen
írta: Villányi Gergely
A cikk a pozsonyi Új Szó Focitipp különszámában jelent meg 2017.06.13-án.
