Fehér Miki már 15 éve nincs velünk, Davide Astori is már majdnem 1 éve elhunyt, ám sajnos nemcsak ezek a tragikus évfordulók jelentenek aktualitást ennek az írásnak, hiszen nemrégiben Emiliano Sala, a Cardiff City leendő, és a Nantes volt játékosa is eltűnt egy magánrepülő fedélzetén utazva a La Manche csatorna felett. Arra, hogy élve megtalálják, sajnos nagyon kevés az esély. Az előbb említett játékosok tragédiája nem egyedülálló a labdarúgás történetében, több ígéretes pályafutás is idő előtt ért véget egy-egy nem várt tragédiának köszönhetően.
Astori az egyik legjobb olasz védővé nőtte ki magát
Hiába rendeztek rengeteg mérkőzést 2018. március 4-én vasárnap, a világ futballja az aznap hajnalban elhunyt Davide Astoriról szólt. A Fiorentina csapatkapitányának halálát szívmegállás okozta, amely a csapat udinei szállásán, a szobájában érte. A 31 éves játékos temetésére több ezren gyűltek össze március 8-án a firenzei Santa Croce bazilika előtti téren. Astori az AC Milan akadémiáján pallérozódott, de szerencsétlenségére pont akkor kellett volna berobbania a felnőtt futballba, amikor a Milanban Paolo Maldini és Alessandro Nesta alkotta a védelem tengelyét, valamint a kispadon is világklasszisok ültek, így nem csoda, hogy a fiatal Astorit inkább kölcsönadták másod- és harmadosztályú csapatoknak. Aztán 2008-ban Astorira szemet vetett a Cagliari: először ők is csak kölcsönözték a fiatal hátvédet, a játékos azonban teljesítményével kiérdemelte, hogy a szárd klub végleg megvásárolja 2011-ben. Három évvel később Astorit már a legjobb olasz védők között emlegették, bekerült a válogatottba, és kegyeiért mindkét nagy római klub versenyre kelt, amiből végül a „farkasok” kerültek ki győztesen, így Astori az AS Roma játékosa lett. 2015 nyarán Rómából Firenzébe került, ahol megbízható játékának, valamint emberi kvalitásainak köszönhetően a múlt nyáron megkapta a csapatkapitányi karszalagot is. Az olasz válogatottban 14 márkőzésen jutott szóhoz, melyeken 1 gólt szerzett (a 2013-as Konföderációs Kupa bronzmeccsén Uruguay ellen).
Astori temetésére megtelt a Santa Croce tér Firenzében
Astori halála miatt az összes vasárnapi olasz meccset elhalasztották
Astori stílusa a klasszikus olasz hátvédek játékát idézte: magas, szikár termetével tekintélyt parancsolt magának, szívós és éber volt a pályán, a levegőben nem lehetett megverni. Noha nem volt gyors, mindezt játékintelligenciájával, megfelelő kommunikációval, technikai tudásával, valamint irányítási képességeivel ellensúlyozta. Bár a pályán is átlagon felülinek számított, emberi kvalitásai még hangsúlyosabban jelennek meg a visszaemlékezésekben. Gianliuigi Buffon így emlékezett meg róla: „...van egy gyönyörű feleséged és egy családod, akik most rengeteget szenvednek; illetve a kislányod, akinek joga van tudnia, hogy az édesapja minden tekintetben tökéletes ember volt. Egy kiváló ember, aki példája a régi világnak: megvolt benne az elegancia, egy tanult ember, aki tisztelte a másikat. Te voltál az egyik legnagyobb sportember, aki ellen valaha játszottam. Nyugodj békében, a te őrült Gigid“. Giorgio Chiellini a Juventus Tottenham elleni győztes BL-meccse után a könnyeivel küszködve Astori emlékének ajánlotta a továbbjutást, valamint azt is elárulta, hogy többször is sírt barátja elvesztése miatt, akit másnap utolsó útjára kísértek a csapattársaival, és egy utolsó ciao-t mondtak neki. A Fiorentina új kapitánya, a horvát Milan Badelj így búcsúzott társától: „Davide, az emberek már a tekinteted miatt a szívükbe zártak. Más voltál, mint mások, veled akkor is megértette magát az ember, ha nyelvi akadályok voltak – a szíveddel beszéltél, és egységben tartottál minket. Az ajándékod volt, hogy a szív egyetemes nyelvét beszélted.“
Nemcsak társai, Astori családja is hihetetlenül nagy traumát élt át, hiszen a játékos felesége pár héttel azelőtt adott életet kislányuknak. A Fiorentina vezetősége példamutató gesztust tett feléjük, hiszen bejelentették, hogy bár azon a héten hosszabbítottak volna szerződést a csapatkapitánnyal, a szerződésben szereplő összeget ezentúl Astori családjának utalják el. Emellett a Fiorentina, valamint a Cagliari is visszavonultattta a 13-as mezt, melyet Astori mindkét klub színeiben viselt.
Sajnos a szívhalál nem is olyan ritka a futballistáknál
2009-ben Dani Jarque, az Espanyol csapatkaptánya hunyt el kisértetiesen hasonló módon, mint tavaly Davide Astori. A 26 éves játékost egy olasz edzőtáborban a szobájában érte a halál egy Bologna elleni barátságos meccs előtt. Jarque halálát a vizsgálatok szerint szisztolés szívleállás okozta.
Ki ne emlékezne Fehér Miklósra, a magyar válogatott talán utolsó olyan csatárára, aki európai nagycsapatokban is helyet kapott (Porto, Benfica)? Sajnos az ő pályafutásának is hirtelen szívmegállás vetett véget, ráadásul Fehért a zöld gyepen érte a tragédia. 2004 januárjában a Benfica játékosaként Guimaraesben lépett pályára, ahol miután gólpasszal segítette csapatát a vezetéshez, egy bedobást nem engedett elvégezni a hazaiaknak, így a játékvezető sárga lappal jutalmazta. Miután azonban a bíró felmutatta a lapot, a 24 éves csatár összeesett, és elterült a földön. Bár még pár óráig sikerült az orvosknak életben tartaniuk, az éjszaka folyamán a fiatal labdarúgó szíve felmondta a szolgálatot. A portugál csapat visszavonultatta Fehér 29-es mezét, valamint a stadionjuknál szobrot is emeltek volt támadójuk emlékének.
Fehér Miki szobra a Benfica stadionjában
Fehér esete sem egyedi sajnos a futball világában, hiszen Piermario Morosini is a pályán esett össze a Livorno játékosaként szívmegállás következtében egy Pescara elleni Serie B-s meccsen. Fehérhez és Morosinihez hasonlóan szívproblémák miatt, mérkőzés közben zuhant a földre és vesztette életét egy spanyol bajnokin 2007-ben Antonio Puerta, a Sevilla futballistája is, valamint 2003-ban Marc-Vivien Foé is, aki a kameruni válogatottal a franciaországi Konföderációs Kupán szerepelt. Rajtuk kívül a brazil Bernardo Ribeiro, a kameruni Patrick Ekeng, a belga Gregory Mertens és az angol Matt Gadsby is hasonló körülmények között hunyt el.
A külső körülmények áldozatai
Szintén a pályán vesztette életét az ausztrál Stefan Petrovski (2016) és a kolumbiai válogatott Hernán Gaviria (2002) is. Mindkettejüket egy edzés során érte villámcsapás, amely az életükbe került. Junior Malanda autóbaleset következtében hunyt el 2015-ben. A 20 éves belga játékos a Wolfsburgban játszott, és épp egy csapattalálkozóra tartott, amikor az autójával lesodródott az útról, és egy fának ütközött.
Andrés Escobart 1994 júliusában lőtték le egy medellíni bar előtt. A gyilkos tizenkétszer sütötte el a fegyverét, és Escobar barátnőjének elmondása szerint a gyilkos minden lövésnél azt kiabálta, hogy „Góóóóól!”, utalva arra, hogy a játékos a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen, ami a kolumbiaiak kiesését jelentette. Egyes vélemények szerint a gyilkost olyan emberek bérelték fel, akik a válogatott kiesésével sok pénzt vesztettek.
Escobar tragikus öngólja és a temetés
A német válogatottban is szóhoz jutó kapus, Robert Enke, valamint az angol Dale Roberts is öngyilkosság következtében fejezte be életét. Mindkét hálóőr egy magánéleti válság okozta depresszióval nem tudott megküzdeni, előbbi kislánya elvesztését, utóbbi egy szerelmi ügyet nem tudott feldolgozni.
Egy rossz mozdulatba került az életük
Egy 2001-es orosz bajnoki során a CSKA Moszkva 23 éves kapusa, Serhiy Perkhun egy kijövetelnél olyan szerencsétlenül ütközött az ellenfél csatárával, hogy halálos fejsérülést szenvedett. A kórházba menet kómába esett, majd kilenc nappal később elhunyt. A magyar labdarúgást kedvelők jól emlékezhetnek Zavadszky Gábor 2006-os ciprusi halálára is. A magyar válogatott labdarúgó a nem megfelelő orvosi ellátás következtében hunyt el, ugyanis egy combizom-sérülés következtében ödéma keletkezett a szervezetében, azonban ezt a kezelőorvosai nem vizsgálták ki megfelelően, így a sérülése embóliához vezetett.
Sajnos ma már Zavadszky Gábor is csak szobrán keresztül van jelen
Talán ma már Perkhun és Zavadszky is túlélné ezeket a sérüléseket az orvostudomány fejlődésének köszönhetően, azonban az alábbi úriemberek egészen biztosan nem haltak volna bele a pályán összeszedett sérüléseikbe, ha nem a futball hőskorában történik meg velük a baj. Joe Powell katonaként szolgált a Dél-Staffordshire-i Ezrednél, ahol egy 1892-es, Arsenal elleni barátságos mérkőzésen felhívta magára az „ágyúsok” figyelmét, akik kivásárolták a hadseregből Powellt. Négy évvel később Powell egy Kettering elleni bajnokin eltörte a karját, és vérmérgezést szenvedett, így a kezét amputálták, ennek ellenére hat nappal később az Arsenal akkori kapitánya elhunyt. Di Jones szintén vérmérgezés áldozatául esett 1902-ben, miután egy edzés alkalmával egy kis üvegdarab felsértette a térdét. Jones több mint 300 mérkőzést játszott a Bolton Wanderers és a Manchester City hátvédjeként, és bár az eset nem tűnt életveszélyesnek, és a futballista saját lábán ment ellátást kérni a kórházba, ennek ellenére tíz nappal később meghalt.
Tommy Blackstock 1903 és1907 között a Manchester United szolgálatában állt. A skót hátvéd mérkőzés közben egy fejelés után eszméletlenül terült el a gyepen, és mire bevitték az öltözőbe, már nem volt életben. John Thompson a Celtic kapusaként szerzett halálos fejsérülést egy 1931-es Old Firm alkalmával. Thompson a Rangers egyik játékosának térdével ütközött, aminek következtében a jobb halántékán futó artéria elszakadt. Bár a glasgow-i Victoria Kórház orvosai mindent megtettek, sajnos Thompson életét nem tudták megmenteni. A 22 éves válogatott kapus halála rettenetesen megrázta a skót közvéleményt, temetésére több mint 40 ezren látogattak el.
Egyre gyakoribbak a tragédiák
A tavalyi évben még egy labdarúgó hunyt el hasonlóan drámai körülmények között mint Astori: a francia másodosztályú Tours 18 esztendős hátvédjére, Thomas Rodriguezre találtak rá holtan az ágyában. A boncolás eredménye, valamint a hivatalos szervek vizsgálata azóta sem adott egyértelmű választ a tragédiára. Mindez nem meglepő, hiszen Astori esetében is nyomozott a rendőrség bűncselekmény gyanújával, ugyanis ma már egy élsportolónál sem lehet kizárni a dopping használatát. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a labdarúgás hihetetlenül felgyorsult napjainkra, és a futballisták elképesztő terhelésnek vannak kitéve, így valószínűleg ennek is komoly szerepe van abban, hogy mostanában egyre több tragédia árnyékolja be a sportágat. Ugyanakkor az is igaz, hogy nemcsak a futball, az információáramlás is ugrásszerűen felpezsdült, így a régebbi korokkal ellentétben ma már minden tragédiáról külön értesülünk.
írta: Villányi Gergely
A cikk a pozsonyi Új Szó Focitipp mellékletében 2018.03.13-án megjelent cikk átirata.
