Thierry Henry és az AS Monaco kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan futballistának, aki mindent megnyert játékosként, érdemes-e hasonló feladatokba belefogva azt kockáztatnia, hogy egy esetleges sikertelenebb edzői pálya maradjon meg a futballszeretők emlékezetében a lenyűgöző játékospályafutása helyett. Ennek kapcsán most összegyűjtöttünk olyan edzőket és játékosokat a futballtörténelemből, akik nagyot rontottak a megítélésükön azzal, hogy leültek irányítani a kispadra, de olyanokat is találtunk, akik mindkét fronton maradandót alkottak, valamint arra is kerestünk példákat, amikor valaki szürke játékosból vált korszakos szakvezetővé.
Klasszis játékos – felejthető edzői teljesítmény
Diego Maradona
Maradona minden kétséget kizáróan a futballtörténelem egyik legnagyobb labdarúgója, ám edzői pályafutásáról már nehezen mondható el mindez. Most éppen a mexikói Dorados de Sinaola csapatát irányítja, de dolgozott Dubaiban, az Arab Emirátusokban, és természetesen argentin klubcsapatoknál is. A részleges sikereken túl azonban nem sikerült maradandót alkotnia sehol sem, ennek ellenére megkapta az argentin válogatott irányítását is a 2010-es VB-re, ahol szerencséjére csak a negyeddöntőben találkozott komoly ellenféllel Németország személyében, és ekkor sima, 4-0-ás vereséget szenvedett csapatával, mely akkor a világ egyik legerősebb válogatottjának számított.
Maradona legújabb gyöngyszeme
Ruud Gullit
Játékosként csak a VB-győzelem hiányzik a vitrinjéből, ám edzőként csak egy FA-kupa-arany árválkodik az érmei között annak ellenére, hogy egészen kiváló klubok alkalmazták az egykori aranylabdást. Chelsea, Newcastle, Feyenoord, Los Angeles Galaxy és a Tyerek Groznij adott lehetőséget Gullitnak, aki átlagban kevesebb mint 10 hónapot töltött egy csapatnál, és meccsenkénti pontátlaga mindössze 1,46 eddig.
Ruud Gullit egyetlen edzői sikerének bizonyítékával, az FA-kupával
Lothar Matthäus
Lothar Matthäus játékospályafutását aligha kell bemutatni, edzőként viszont nem sok eredményre emlékezhetnek vele kapcsolatban a futballszurkolók. Legjelentősebb sikerei a magyar válogatotthoz kapcsolódnak, hiszen egy 2004-es barátságos mérkőzésen sikerült legyőznie Németországot Kaiserslauternben. A világbajnok játékos volt még szövetségi kapitány Bulgáriában, dolgozott Brazíliában, Szerbiában, Ausztriában és Izraelben is. Neki 1,15-ös meccsenkénti pontátlagot sikerült produkálnia.
Lothar sokszor volt tehetetlen a vonal másik oldalán
Hriszto Sztoicskov
Természetesen Sztoicskov is leült a bolgár válogatott kispadjára, ám edzőként hasonlóan sikertelennek mondható, mint Lothar Matthäus. Az 1994-es aranylabdás dolgozott még a Celta Vigónál, a dél-afrikai Sundowns csapatánál, az orosz Rosztovnál, majd bolgár klubcsapatoknál is, ám jelenleg inkább a CSKA Szófia elnökeként dolgozik, így nem kell attól tartania, hogy meneszti a vezetőség.
Pedig indulásnak a Celta Vigo padját kapta
Mario Kempes
Az 1978-as VB világbajnok gólkirálya nem éppen a tudatos karrierépítés mintapéldánya, hiszen edzői pályájának első állomása az albán KS Lushnja volt, ahova egy piramisjátékot szervező maffiózó szerződtette, így nem csoda, hogy a csapatnál hamar elfogyott a pénz, és Kempes fél év után távozott az országból. Ezután dolgozott Venezuelában és Bolíviában is, ám számottevő eredmény nélkül.
Kempes ma már csak fotózkodni jár az öltözőkbe
Klasszis játékos – klasszis edző
Pep Guardiola
Pep Guradiola játékospályafutását nem érheti sok kritika, hiszen egyszeres KEK- és BEK-győztes, kétszeres európai Szuperkupa-győztes, hatszoros spanyol bajnok, kétszeres spanyol kupagyőztes, négyszeres spanyol Szuperkupa-győztes, és mindezek mellett még olimpiai bajnok is. Mindezek ellenére valószínűleg sokkal inkább egy forradalmi edzőként említik majd a futballtörténeti könyvek, mint egy világklasszis játékosként, hiszen már kétszer választották meg a világ legjobb edzőjének (2008, 2010), kétszeres BL-győztes, és már három topbajnokságban is győzelemre vezette csapatait. Vezetése alatt az FC Barcelona minden idők egyik legjobb csapatává vált. Eddig 539 mérkőzésen ült a kispadon, és 2,36 a pontátlaga.
Plusz a City-vel egy bajnokság és egy Ligakupa...
Zinedine Zidane
Zinedine Zidane esetében már nem ilyen egyértelmű annak az eldöntése, hogy játékosként vagy edzőként hagy mélyebb nyomot a labdarúgás világában. Játékosként egy Aranylabda fénylik a vitrinjében, és a válogatottal, valamint klubszinten is mindent megnyert. De ugyanezt elmondhatja magáról edzőként is — már ami a klubvonalat illeti, hiszen bár eddig csak a Real Madridot vezette, velük mindent megnyert, sőt nem egészen négy év alatt három BL-címet szállított a klubnak. Válogatottnál még nem dolgozott, de nehéz elkpzelni, hogy a jövőben ne irányítsa majd a francia nemzeti tizenegyet. Zidane 191 meccsből 2,14-es pontátlagot produkált eddig.
Franz Beckenbauer
A „Császár” játékosként és edzőként is VB-győztesnek mondhatja magát, mégis talán mint futballista hagy maga után mélyebb nyomot. Kétszeres aranylabdás és mindent megnyert klubszinten és a válogatottban is, a BEK-serleget például háromszor emelhette fel. Edzőként nem dolgozott sokat, de itt is eredményes volt, hiszen a német válogatottal VB-t nyert, az Olympique Marseille-t bár évközben elhagyta, végül a csapat megnyerte a francia bajnokságot, és a BEK-ben döntőig meneteltek (1990/91), de a Bayern Münchennel is Bundesligát és UEFA-kupát nyert. 1994-ben megkapta a bajor klub elnöki pozícióját is, melyet 15 évig töltött be, ugyancsak sikeresen.
Didier Deschamp
Játékosként nem a látványos megoldásairól volt híres, miként edzőként sem a hangzatos nyilatkozatokról és a merész taktikai húzásokról marad emlékezetes, ennek ellenére mindkét fronton megnyert már szinte mindent. Edzőként már „csak” a BL-győzelem és az EB-győzelem hiányzik a tarsolyából, pedig már mindkét sorozatban „döntőzött”, játékosként viszont makulátlan a pályafutása ebből a szempontból. Sőt, Deschamp eddig a legfiatalabb csapatkapitány (24 évesen a Marseille-jel nyert az 1992/93-as szezonban), aki magasba emelhette a BEK-trófeát.
Mário Zagallo
Mário Zagallo játékosként (1958, 1962) és edzőként is (1970, 1994) két VB-arannyal büszkélkedhet, igaz 1994-ben csupán segédedzőként segítette Carlos Alberto Parreira munkáját. Alberto Suppici (1930-ban 31 évesen nyert Uruguay élén) után Zagallo volt a második legfiatalabb tréner (38), aki megnyerte a VB-t, és ő volt az első ember, aki játékosként és edzőként is diadalmaskodott a világbajnokságon. A brazil bajnoki címek mellett Copa América-elsőséggel is büszkélkedhet, valamint a World Soccer Magazin 2013-ban minden idők kilencedik legnagyszerűbb szakvezetőjének választotta.
Zagallo 1970-ben a vb-trófeával.
+1
Johann Cruijff
Zseniális játékos, és zseniális edző. Játékosként háromszoros BEK-győztes az Ajax együttesével, holland és spanyol bajnok is volt az FC Barcelonával, valamint mindkét országban nyert kupát is. A holland válogatottal “csak” egy vb-ezüst (1974) a mérlege. Edzőként szintén az Ajax és a Barcelona élén alkotott maradandót: a hollandokkal kupagyőztes és KEK-győztes lett, míg a katalánokkal BEK-et, KEK-et, európai Szuperkupát, spanyol bajnokságot és spanyol kupát is nyert. A számtalan cím mellett azonban sokkal jelentősebb mindkét klubnál annak a filozófiának a megteremtése, amit “totális futballnak” hívunk, és amelynek az elvei mentén működik ma is mindkét klub.
Felejthető futballista – kiváló edző
Arsène Wenger
Bár Arsène Wenger az RC Strasbourg játékosaként francia bajnoknak (1978/1979) mondhatja magát, a szezonban csupán csak két bajnokin jutott szóhoz a csapatban, mégis ez a szezon jelentette játékospályafutásának csúcsát, mivel inkább másod- és harmadosztályú csapatokban játszott. Edzőként először Strasbourgban lett az utánpótlás vezetője, majd az AS Nancyval búcsúzott az élvonaltól, ennek ellenére Monacóban meglátták benne a tehetséget, és nem is kellett csalódniuk, mert bajnoki címig és a BEK-ben is elődöntőig vezette a hercegségbelieket. Mégis az Arsenálnál eltöltött 22 év az amire mindenki emlékezni fog vele kapcsolatban, és bár nyert néhány (3) bajnoki címet az ágyúsokkal is, sokkal inkább a sokpasszos stílus, és a szép foci egyik legjelentősebb képviselőjeként fogunk rá emlékezni, mintsem az eredményei miatt.
José Mourinho
José Mourinho szöges ellentéte Arsène Wengernek, hiszen nála csak az eredmény számít, míg a stílus sokadlagos dolog. Mourinho korán rájött, hogy nem lesz belőle jelentős játékos, így már korán elkezdett elemzéseket készíteni edző apjának, majd Bobby Robson tolmácsa lett a Benficánál, majd az FC Barcelonánál is. Ezután leült több portugál csapat kispadjára is, és végül a Porto trénereként robbant be a köztudatba. Négy országban is (portugál, angol, olasz, spanyol) bajnok lett a csapataival, valamint a Portóval és az Interrel is megnyerte a BL-t. Válogatottat még nem irányított, de nem lenne meglepő, ha egyszer a portugál nemzeti csapat kispadján látnánk.
Alex Ferguson
Bár Sir Alex a Rangersben is játszott, és mérlege sem mondható rossznak (41/25), mégis egy kupadöntőben okozott végzetes hibája miatt távozni kényszerült a csapattól. Csakúgy mint játékosként, edzőként is skót kiscsapatoktól indult, míg végül az Aberdeennél csinált hírnevet magának. KEK-et és három bajnoki címet nyert a csapattal, vezette a skót válogatottat is a ’86-os VB-n, mégis a Manchester United élén eltöltött 27 évével írta be magát a futball történetébe. Ferguson személyében ötvöződött a stílus és az eredményesség is, mindent megnyert a csapattal, sőt az 1998/99-es szezonban véghez vitte azt a bravúrt csapatával, hogy a bajnokság és a BL mellett az FA-kupát is megnyerték.
Joachim Löw
Joachim Löw egy teljesen átlagos Bundesliga-karriert tudhat maga mögött játékosként, jobb és rosszabb szezonok közepette a címek elkerülték. Edzőként viszont már első állomáshelyén eredményes volt, hiszen a VfB Stuttgartot UEFA-kupa-győzelemre vezette 1997-ben, majd a következő szezonban KEK-döntőbe vezényelte a gárdát, amely azóta sem ért el hasonló sikereket. Löw osztrák bajnoknak is mondhatja magát edzőként, mégis a német válogatott élén tört be a topedzők sorába, ugyanis egy EB-ezüst és egy VB-bronz után VB-aranyhoz segítette a Nationalelfet 2014-ben.
Luiz Felipe Scolari
Luiz Felipe Scolari édesapja korának egyik legjobb brazil védője volt, így fia hamar rájött, hogy jobb, ha inkább edzőként kamatoztatja a futball iránti lelkesedését, mintsem hogy állandóan az apjához hasonlítsák. Scolari 2002-ben VB-aranyig vezette Brazíliát, majd két évvel később a portugálokat EB-ezüsthöz segítette, a Grémióval pedig brazil bajnokságot és Libertadores-kupát is nyert. A brazil szakvezető igazi vándormadár, eddig három válogatottat irányított, valamint már nyolc országban dolgozott klubedzőként. Ezenkívül két Vb-rekordot is Scolari tart, ő az első edző, aki két egymást követő világbajnokságon két különböző nemzettel is a legjobb négy közé tudott kerülni, valamint két egymást követő világbajnokságon 12 győzelmet szerzett, amit szintén nem ért még el senki.
Scolari a háttérben
Írta: Villányi Gergely
A cikk a pozsonyi Új Szó Focitipp mellékletében jelent meg 2018.11.13-án.
