Talán nincs olyan futballkedvelő a világon, aki ne tudná, hogy október 27-én este lezuhant a Leicester City FC tulajdonosának, Vichai Srivaddhanaprabhának a helikoptere a csapat West Ham United elleni mérkőzése után a King Power Stadion mellett. Sajnos a futballban nem ez volt az első eset, hogy egy klubot hatalmas veszteség érjen egy légiszerencsétlenség következtében, amelynek hatásai hosszú évekre, vagy akár évtizedekre meghatározzák a tragédián átesett egyesület életét.
A Leicester City stadionja mellett ezrek helyezték el virágaikat az elhunyt tulajdonos emlékére
A Chapecoense tragédiája még élénken élhet az emlékeinkben
2016. november 29-én hajnalban lezuhant a brazil Chapecoense futballcsapatát szállító repülőgép. A gárda játékosai a szakmai stábbal és több kísérővel együtt a második legrangosabb dél-amerikai kupa, a Copa Sudamericana döntőjére utaztak Medellínbe. A szerencsétlenséget csak hatan élték túl, köztük négy labdarúgó. A Chapecoense döntőbeli ellenfele, a kolumbiai Atlético Nacional rendkívüli gesztusként egyből felajánlotta a kupát a brazil csapatnak, de a világ minden tájáról azonnal segítő kezeket nyújtottak a Chapecoense felé, és számos futballklub fejezte ki szolidaritását a hatalmas csapáson átesett brazil gárdának.
A csapatot szállító repülő roncsai
A Grande Torino elvesztésével a szakmai veszteség is hatalmas volt
1949-ben a Torino csapatát Lisszabonból hazaszállító gép a rossz látási viszonyok miatt leszálláskor a Superga-hegyen található bazilikának ütközött, és a tragédia során a gép összes utasa életét vesztette. Az „Il grande Torino” néven elhíresült csapat ekkor négy fordulóval a bajnokság vége előtt magabiztosan vezette az olasz pontvadászatot, amit az előző három évben is megnyert. Mivel a Torino a hátralévő meccseket csak az ificsapatával tudta lejátszani, a többi csapat szolidaritásból szintén a fiataljait küldte ki a pályára ellenfélként, így a Torino 1949-ben megszerezte sorozatban a negyedik scudettóját is. Nemcsak a klubot, az egész olasz labdarúgást hatalmas veszteség érte ekkor, hiszen szinte az egész olasz válogatott megegyezett a Valentino Mazzola vezette Torino csapatával. A klub tragédiájának voltak magyar vonatkozásai is, hiszen legendás másodedzőjük, Erbstein Ernő is meghalt a szerencsétlenségben, valamint majdnem Kubala László is odaveszett, ugyanis ekkoriban ő is a Torino csapatával edzett, és csak fia betegsége miatt nem utazott el a csapattal a Benfica elleni edzőmeccsre. Az áldozatok között olvashatjuk Julius Schubert (Schubert Gyula) nevét is, aki bár Budapesten született és kezdte el a futballt, a csehszlovák válogatottban szerepelt két alkalommal is. Sokak szerint a tragédiát máig nem heverte ki nemcsak a Torino, hanem az egész olasz futball sem. Az mindenesetre tény, hogy sok rekordot máig az „Il grande Torino” tart a Serie A-ban. (Egy szezon során szerzett legtöbb gól: 125, egy szezon során szerzett legtöbb pont: 65 – a hárompontos rendszer előtt, leghosszabb hazai pályán elért veretlenségi sorozat: 4 teljes szezon, leghosszabb hazai pályán elért veretlenségi sorozat: 93 meccs, legtöbb egy szezonon belül aratott győzelem: 20/30 meccs, majd 29/40 meccs.)
A Grande Torino csapata
A tél okozta a Manchester United vesztét
1958-ban a Manchester United gépe felszálláskor tört össze a havas, latyakos müncheni kifutópályán, miután a kapitány harmadszor próbálkozott meg a felszállással. A csapat és a kísérői a BEK negyeddöntőbeli továbbjutásuk után tartottak hazafelé Belgrádból, ám meg kellett állniuk tankolni, mivel a belgrádi indulás egy órát késett amiatt, mert az egyik futballista, Johnny Berry elhagyta az útlevelét, és a várakozás alatt folyamatosan járt a motor. A gép 44 utasából 23 vesztette életét, köztük 8 játékos. A szerencsétlenséget túlélte a később lovaggá ütött menedzser, Matt Busby is, noha az orvosok 72 napig küzdöttek az életéért, amelynek során kétszer feladták neki az utolsó kenetet is. A csapat másik legendás túlélője pedig az a Bobby Charlton volt, aki később a Manchester United egyik legeredményesebb játékosává vált, és aki 10 évvel később csapatkapitányként emelhette fel a BEK-serleget Matt Busby irányítása alatt.
A gép roncsai a havas kifutón
A Cruz Verde csapatát szállító gép roncsai csak több mint 50 év múlva kerültek elő
1961-ben a chilei Cruz Verde (más néven Green Cross) csapata tűnt el és zuhant le ismeretlen helyen, amikor Santiagóból utaztak Osornóba egy kupamérkőzésre. A gép roncsaira csak 2015-ben talált rá egy hegymászócsapat az Andokban. A Cruz Verde sohasem heverte ki a tragédiát, nem sokkal a szerencsétlenség után egy másik városba, Temucóba költözött, majd 1985-ben végleg megszűnt.
A csapat és a nemrég előkerült roncsok
Máig tisztázatlan tragédia a The Strongesté
1969-ben Bolívia legnépszerűbb csapata, a The Strongest 17 játékosa, az edző és a klub elnöke halt meg légiszerencsétlenség következtében, miután Santa Cruzból tartottak hazafelé La Pazba, ám ismeretlen körülmények között az Andokban lezuhant a gépük. Nem mellékesen pont ezen a napon a hadsereg puccsot hajtott végre, és átvette a hatalmat Bolíviában... Szerencsére a klub túlélte a tragédiát, 11 bajnoki címet szerzett 1969 óta, és egyetlen csapatként több mint egy évszázad óta folyamatosan a bolíviai első osztály tagja.
Az elhunyt Strongest-játékosok egy része
Két repülő karambolja miatt vesztette el játékosait a Pakhtator Taskent
1979-ben a Pakhtator Taskent csapatát szállító gép Ukrajna felett összeötközött egy másik repülőgéppel, és mindkét járat összes utasa odaveszett a tragédiában. A Pakhtator Taskent azonban nem omlott össze, néhány évvel később, 1982-ben érték el legjobb eredményüket a szovjet első osztályban, ekkor a 6. helyet szerezték meg a rendkívül erős bajnokságban olyan együttesek előtt, mint a Zenit Szentpétervár, a CSKA Moszkva vagy a Sahtar Donyeck. A Szovjetunió felbomlása után a Pakhtator meghatározó nagycsapat lett hazájában, hiszen 11 bajnoki címmel és 11 kupagyőzelemmel büszkélkedhet Üzbegisztánban.
A tragédiában elhunyt csapat és a stáb
A Club Alianza riválisa kihasználta a tragédiát
1987-ben Peru legrégebbi és legnépszerűbb klubját, a Club Alianza Limát érte tragédia, miután egy Deportivo Pucallpa elleni bajnoki mérkőzésről hazatérőben nem messze a perui fővárostól a csapatot és a kísérőit szállító gép a tengerbe zuhant. A tragédiát csak a pilóta élte túl, a csapat játékosai, edzői és vezetői mind elhunytak. Bár a csapat győztes mérkőzésről tért haza, és néhány meccsel a bajnokság vége előtt vezette is a pontvadászatot, végül nem sikerült megszereznie a bajnoki címet, ugyanis a nagy rivális, az Universitario de Deportes kihasználva az alkalmat, megszerezte előttük az aranyérmet. „Természetesen” ez a mozzanat tovább mélyítette az ellentéteket a két csapat között, ugyanakkor a chilei Colo-Colóval ekkor kötött mély barátságot a klub, mivel a chilei csapat a tragédia után több játékossal is segítette a Club Alianzát. Bár a szerencsétlenség megrendítette a csapatot, és majdnem kiesett a első osztályból, végül sikerült visszakapaszkodnia a perui élvonal meghatározó csapatai közé, és azóta 5 bajnoki címet is szerzett.
Ők sem élték túl sajnos
A sors később az egykori tragédia helyszínén kárpótolta Zambiát
1993-ban a zambiai válogatott Szenegálba tartott egy világbajnoki selejtezőre, amikor a gaboni partoktól 500 méterre a tengerbe zuhant a gépük. A tragédiát fatális hiba okozta: kigyulladt a repülő egyik hajtóműve, azonban a kétségbeesett pilóta a jó hajtóművet állította le, így a gép összes utasa odaveszett. Pedig a csapatnak komoly esélye volt, hogy története során először kiharcolja a VB-részvételt, előtte pedig az 1988-as szöuli olimpián (negyeddöntőig jutottak), valamint az 1990-es (3. hely) és az 1992-es (negyeddöntőig jutottak) Afrikai Nemzetek Kupáján is eredményesen szerepeltek. Bár a következő évben rendkívüli erőről tanúbizonyságot téve másodikak lettek az afrikai kontinensviadalon, a sors furcsa fintoraként 2012-ben ültek fel először Afrika trónjára, méghozzá a gaboni Libreville-ben, néhány száz méterre az 1993-as tragédia helyszínétől.
A nagyreményű csapat
Írta: Villányi Gergely
A cikk a 2016.12.06-án az Új Szó Focitipp mellékletében megjelent cikk átirata.
