Az alábbi filmek szereplőinek mindenük a foci: a kedvenc csapatukhoz való tartozás pedig olyan nagy szerepet játszik az életükben, hogy időnként akár még a meccset is kihagyják miatta.

A kemény mag (1991)

A híres-hírhedt angol futballszurkolói szubkultúra mellett Olaszországban vannak a legpatinásabb hagyományai az ultracsoportoknak. Közülük az AS Roma egy szélsőséges szurkolócsoportján belül játszódik ez a film, azt a társadalmi hátteret is tökéletesen bemutatva, aminek következménye, hogy a csajok és a foci az egyetlen öröm a film szereplői számára. A frissen börtönből szabadult exvezér és az utódja között pedig pont egy csaj és a szurkolói módszerek ürügyén pattan ki a konfliktus.

Személyazonosság (1995)

Egy ifjú rendőr azt a feladatot kapja, hogy épüljön be a London egyik lepattant külvárosában tevékenykedő focihuligán bandába, és találja meg annak vezérét. A feladatot pedig túl is teljesíti, mert közben életében először kezdi azt érezni: tartozik valahova.

Egy férfi, egy nő, és egy focicsapat (1997)

A futballért való rajongás alapműve Nick Hornby regénye, a Fociláz, melynek Arsenal-szurkoló főhőse mindent a csapat körüli aktuális eseményekhez mér az életében. Így persze nem könnyű például csajozni, de talán minden lehetséges. A könyvből készült több adaptáció is, a Colin Firth főszereplésével készült változat a leghűségesebb az alapanyaghoz.

Futball faktor (2004) 

Ebben a filmben gyakorlatilag nem láthatunk focijelenetet, és ez nem véletlen: ebben a világban a kedvenc csapatnak (itt: Chelsea) való szurkolás már csak ürügy arra, hogy bandázni, piálni, ősi ellenfelet (itt: Millwall) gyűlölni, meg persze bunyózni lehessen — így levezetve a kilátástalan mindennapok miatti feszültséget.

Huligánok (2005)

A mindig kisfiús Elijah Wood személyében egy amerikai diák a főhőse ennek a filmnek, aki az egyetemről való kirúgása után Londonba költözik a nővéréhez, ott pedig egy új barátság révén fokozatosan bekerül a West Ham United egyik ultracsoportjába. A megtapasztalt összetartó testvériesség, meg persze a tesztoszteron- és adrenalinlöketek lenyűgözik, de aztán gyorsan szembesülnie kell ennek a világnak az árnyoldalaival is.

Pályán kívül (2006)

Nők is lehetnek lelkes futballszurkolók és rendbontók, bizony! Főként egy olyan országban, ahol ez szinte lázadással ér fel, ugyanis csak a férfiaknak engedélyezett meccsre menni. A legnevesebb (és a hatóság által rendszeresen zaklatott) iráni rendező, Jafar Panahi szatírája olyan nőkről szól, akik még férfinak is beöltöznek, csak hogy bejuthassanak az iráni válogatott sorsdöntő mérkőzésére.

Idegen pályán (2009)

A futballhuliganizmus „virágkorában”, azaz a nyolcvanas években játszódik ez a film, melyet nem csak az itt is karizmatikus vezért alakító Stephen Graham, és a korszak köti össze a híres Ez itt Angliával. A film középpontjában ugyanis itt is egy kallódó és félárva külvárosi srác áll, aki számára az ellentmondásos csoporthoz való csapódás élete első igazi közösségi élményét, és egyben a felnövést is jelenti.

Barátom, Eric (2009)

Egy Manchester United-szurkoló számára nem nagyon létezik nagyobb ikon Eric Cantonánál, és ennek a filmnek a lecsúszott postása számára ez olyannyira valósággá válik, hogy a falon lógó poszteréről lelép az igazi Cantona, és összehaverkodik vele. Ken Loach édesbús filmjében a csodába vetett hit lesz szükséges az élet rendbetételéhez.

Agyas és agyatlan (2016)

A legutolsó olyan film a magyar mozikban, amiben futballszurkoló főszereplőt láthattunk, ez a vígjáték, mely két, gyerekkorukban elválasztott és külön örökbe adott testvérről szól, akik nem is lehetnének különbözőek: egyikük intelligens és profi, a másik léha, egyszerű — és focihuligán. Most viszont egy rendkívüli helyzet miatt együtt kell működniük, és Mark Strong, valamint Sacha Baron Cohen mindent kihoz ebből a helyzetből, amit csak lehetséges.

A.C.A.B. - Minden zsaru rohadék (2012)

forrás: filmszakadas.blogstar.hu

Focihuligánokról már készült jópár alkotás, de „ellenségeikről”, a rendőrökről talán még nem. Az olasz A.C.A.B. (All Cops Are Bastards) nem csak azt az oldalt mutatja be, amit mi is látunk TV-ben, utcán, akárhol, hanem a dolgok mögé tekint. Ez nem egy huligánfilm és nem is igazán rendőrfilm, inkább annak keveréke, ahol megismerheted a stadionokon belüli és kívüli életet, és rájössz arra, hogy nem minden fekete és fehér.A film jól egyensúlyoz a dráma és akció között; nem lesz túl érzelgős és túlságosan „balhés”. Mindkét oldalt arányosan adagolja, úgy, ahogy a főszereplőkben is megvan a jó és rossz oldal. Emiatt, a vegyes bemutatás miatt pedig nem csak a foci szerelmesei, hanem „civilek” is bátran megnézhetik.

Okolofutbola (2013)

forrás: filmszakadas.blogstar.hu

Nem csoda, hogy ismeretlen alkotás az orosz Okolofutbola, mivel leginkább a focidrukkerek körében terjedt el a film. Nem véletlenül, hiszen ahogy az A.C.A.B., úgy ez is a fociról, pontosabban a lelátón kívüli életről szól, csak ebben a sztoriban  már tényleg a huligánok kerülnek középpontba. Bár a szurkolás és a futballkultúra országonként eltér, mégis lehet párhuzamot vonni az olasz és e között a film között: míg az A.C.A.B. a rendőrök szemszögéből, addig orosz „párja” a balhés csoportok oldaláról mutatja be azt, hogy a foci több, mint egy egyszerű sport. Egy külön univerzum, egy külön életstílus társul hozzá, amivel nem kell egyetérteni és a film sem akar semmit sem lenyomni a torkunkon, csak szimplán bemutat egy kis szeletet az orosz huligánok mindennapjaiból.

Cass (2008)

A '80-as évek Angliájában járunk, amikor a politikai korrektség kora még váratott magára. Egy árvánmaradt jamaikai fiút adoptál a tipikus angol házaspár. Igazi fehér környéken élnek, így Casst folyamatos zaklatások érik, míg egy nap betelik nála a pohár, és ő is belekóstol az erőszak ízébe, ami megtetszik neki. Ilyen irányú vágyainak kiélésére ad terepet a focihuligánok világa.

The Firm (1988)

Eredetileg a TV számára készült az első klasszikus focihuligán film, melynek főszereplője Gary Oldman. Ellentmondásokkal teli alkotás, mely áldokumentarista betéteket is tartalmaz a '80-as évek futballhuliganizmusáról. A film rendezője is igazi korabeli figura, hiszen Alan Clarke a '60-as, '70-es és '80-as évek elismert tévés rendezője volt Angliában.

írta és gyűjtötte: Villányi Dániel