„Igazságtalan lenne a labdarúgás modern kori kapcsolatát az analízissel forradalomként jellemezni, ugyanakkor mégis többről van itt szó szimpla evolúciónál. Talán a reformáció a legjobb kifejezés: a játék ugyanaz, de ahogyan játsszák, az folyamatosan változik. Mi pedig ennek a folyamatnak a legizgalmasabb szakaszában vagyunk, amikor évente, hetente, sőt naponta merülnek fel új szempontok, amikor a fejlődés szinte alig követhető gyorsasággal megy végbe, és minden egyes lépéssel egyre távolabb kerülünk attól az embertől, akit az első futballelemzőnek tartanak: Charles Reep repülő alezredestől.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Reep eredetileg könyvelő volt a Királyi Légierőnél, és amikor 1933-ban Herbert Chapman híres Arsenaljának csapatkapitánya, Charles Jones látogatást tett a részlegénél, és részletesen elemezte csapata játékát, Reep elhatározta, hogy szakmáját ötvözi szenvedélyével, és a labdarúgást lefordítja a számok nyelvére. A háború miatt csak az 1950-es évektől kezdte meg a munkát, de Reep így is több mint 2200 mérkőzést jegyzetelt le, és átlagosan 80 munkaórát szentelt egy meccsnek, így csaknem 30 évet szánt minderre az életéből.

 Charles Reep, az első futballelemző

Az esti meccsekre bányászsisakban ment, hogy a sisakra erősített lámpa fényénél tudjon jegyzetelni. Kiindulópontjai kiválóak voltak, hiszen ő is minden eseményt különválasztott jegyzeteiben, külön jelölte a passzok hosszát, irányát, magasságát, sikerességét, sőt még a passzt adó és a passzt kapó játékos pozícióját is! Az általa összegyűjtött adatokból Bernard Benjamin statisztikussal írtak egy tudományos dolgozatot Ügyesség és szerencse a profi futballban címmel, amit 1968-ban a Journal of the Royal Statistical Society című lapban publikáltak. Bebizonyították, hogy „Reep kódrendszere valóban alkalmas a tudományos igényű elemzésre. És elsőként mutatta ki, hogy a játék számos aspektusa erős és állandó numerikus mintázatot követ.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Rögzítették, hogy durván minden kilencedik lövésből lesz gól, hogy a passzok sikerességének aránya körülbelül 50%, és minden azt követő passzal csökken a sikeresség esélye. Kiválóan meglátták, hogy döntő jelentősége van az ellenfél büntetőterületén belül szerzett labdáknak, sőt, nevet is adtak a letámadásnak. Azonban Reep elkövette azt a hibát, hogy meg akarta teremteni a labdarúgás nagy általános szabályát, és egy mindig győztes stratégiát kívánt létrehozni. Nem törődött azzal, hogy nem minden szám lényeges és igaz az eredményesség szempontjából. Így arra a következtetésre jutott, hogy az a nyerő taktika, ha a csapatok minél kevesebbet passzolnak, és minél gyorsabban az ellenfél kapuja elé juttatják a labdát, így a hosszú, előreívelt labdákkal térül meg legjobban a befektetett energia. „Reep próbálkozása, hogy a számokat a stratégia szolgálatába állítsa, kudarcot vallott, ő ugyanis abszolutista volt: az adatokat kizárólag arra használta, hogy bizonyítsa saját elméletét. Az egyetlen igaz szabály helyett inkább a számokban rejlő sokféle igazságot és hazugságot kellett volna kimutatnia.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy Reep rossz úton indult el, hiszen az adatok, amelyeket rögzített, megfelelnek a mai elemzések kiindulópontjainak, és több törvényszerűségről is lerántotta a leplet, így munkássága mindenképpen tiszteletre méltó. Talán, ha Reepnek is lehetősége lett volna videózni, még több igazságra derült volna fény, ugyanis az elemzések szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy újra és újra vissza tudjanak nézni egy mérkőzést. Ma már szinte minden meccset rögzítenek, azonban nem is olyan régen még a mérkőzésekről szóló videókazetták voltak a klubok elsőszámú forrásai. A kazetták pedig sokszor eltűntek a postai kézbesítés során, sokszor nem is véletlenül. A 2006-os világbajnokság negyeddöntőjében a tizenegyes párbaj előtt Jens Lehmann, a németek kapusa egy kis cetlit kapott, amin leírták neki, hogy az argentinok közül ki hova lövi általában a büntetőt. Ezt a kis cetlit Lehmann a sportszárába dugta, majd minden argentin büntető előtt elővette. A németek kapusa minden lövésnél jó irányban vetődött, és kettőt ki is védett, csapata bejutott az elődöntőbe. A világ számára ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy érdemes figyelni a részletekre is.

Jens Lehmann les a cetliről 

A számok megcáfolnak olyan hiedelmeket is, amiket eddig magától értetődőnek gondoltunk. Például vannak olyanok, akik szerint „a szöglet már fél gól”. Nos, Chris Anderson és David Sally Számháború című könyvükben megvizsgálták a 2010/2011-es Premier League 134 mérkőzésén elvégzett 1434 szögletrúgást, és arra a következtetésre jutottak, hogy 1 szöglet 0,022 gólt ér, tehát több mint 45 szöglet után esik 1 gól. Bizonyára nem véletlen, ha napjaink ikonikus csapata, az FC Barcelona sokszor be sem adja a szögletet, hanem gyorsan elvégzik egy kis passzal, akár egy mezőnybeli szabadrúgást, vagy egy bedobást. Talán attól is a világ legnépszerűbb játéka a labdarúgás, hogy ebben a sportágban a legnagyobb az aránytalanság az erőfeszítések és a gólok száma között, ami a taktikai elemek fejlődésével még tovább nő.

Azonban nem árt, ha néha a számok mögé nézünk, és megvizsgáljuk a körülményeket is. Még olyan edzőlegendák is tévedhetnek, mint Alex Ferguson, aki abba a hibába esett, hogy azokat az adatokat vette csak figyelembe, melyek a megérzéseit támasztották alá. Ferguson ugyanis azért adta el Jaap Stamot a Lazionak, mert az elemzésekből az derült ki, hogy a holland védő egyre kevesebbet szerel. Pedig a 29 éves hátvéd pont azért szerelt akkoriban kevesebbszer, mert egyre jobb volt, egyre tökéletesebben helyezkedett, így feléje sem vitték a labdát. A be nem következett dolgokat nehezebb érzékelni és elképzelni, mint a már bekövetkezett mozzanatokat. „Ezt persze nehéz elfogadni – még Fergusonnak is -, mert kontrafaktuális gondolkodást igényel, vagyis el kell képzelnünk egy a tényeknek ellentmondó világot, amely nem létezik.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború)A skót menedzser később élete egyik legnagyobb hibájának nevezte Stam eladását. A legjobb védők kevés sárga lapot és szabálytalanságot, sőt, sokszor kevés szerelést könyvelhetnek el, mivel kifogástalan helyezkedésükkel megelőzik mindezt. Ugyancsak nehéz mérni azt is, ha egy középpályás, vagy egy támadó kiváló helyezkedésével lezárja a passzsávokat, és így kényszeríti hibára ellenfeleit. Tehát a számok önmagukban még nem mindig jelentenek segítséget, érdemes további kérdéseket feltenni a segítségükkel, így juthatunk el a helyes következtetésekig.

Sir Alex Ferguson és Jaap Stam 

A statisztikusok szerint csaknem a gólok fele köszönhető a szerencsének, tehát a véletleneknek is döntő szerepe van a fociban. Így fordulhat elő, hogy hiába beszélhetünk a futballban is esélyesekről és esélytelenebbekről, az esélyesek is csak nagyjából 50%-ban képesek hozni a papírformát, köszönhetően a véletleneknek és a döntetleneknek. Azonban hiába múlik fele részben csak a szerencsén egy mérkőzés, Juanma Lillo, a filozofikus spanyol edző szerint – akit Guardiola is mesterének tart – „Az edző feladata az, hogy növelje egy mérkőzés megnyerésének a valószínűségét. Edzőként minden létező eszközzel dacolnunk kell a szerencsével.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Nincs tehát tökéletes recept a sikerre, még az sem jelent garanciát a bajnokság megnyerésére egy csapat számára, ha ő lövi a legtöbb gólt, vagy ő kapja a legkevesebbet. A futball az egyensúly játéka támadás és védekezés között, hiszen ma már nem beszélhetünk rossz védelmekről és rossz támadósorokról, az egész csapat támad, és az egész csapat védekezik. A támadásokat a kapusoktól indítják, a védekezést pedig a támadók kezdik meg. Nem az Atletico Madrid rendelkezik napjaink legjobb játékosaival, de Diego Simeone olyan szinten aknázza ki csapata lehetőségeit és teremti meg az egyensúlyt, hogy hiába kell évről évre új csapatot építenie, mindig ott vannak a végső elszámolásnál minden sorozatban. Persze most mindenkinek az jut eszébe, hogy a Bayern München ellen kibekkelték az elődöntő visszavágóját, de ne felejtsük el azt sem, hogy az első mérkőzésen volt, hogy a saját kapujuk előtt támadták le a németeket. Ugyanez igaz, csak kicsiben, Dárdai Pál Herthájára is. A 2015 őszi hannoveri meccsüket kapura lövés nélkül nyerték meg egy öngólnak köszönhetően, mégsem a szerencsével, sokkal inkább Dárdai Pál felkészültségével magyarázzák, hogy a berlini csapat a kiesés helyett a dobogóért harcolt a Bundesligában. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy egy csapat labdabirtoklási aránya összhangban van a sikerrel, hiszen egy játékos körülbelül 1-2 percig birtokolja a labdát 1 meccs során, a labdabirtoklás a csapat kollektív eredménye. A passzok pontosságában döntő szerepe van az ügyességnek, a labda nélküli mozgásnak és a helyezkedésnek is. Ezért is mondják, hogy „a focit lábbal űzik, de fejjel játsszák”, hiszen nagy jelentősége van a játékintelligenciának, ami magában foglalja az anticipációt is. Ha tudom, mit fog a társam csinálni, akkor az már fél siker, ha azt is tudom, hogy az ellenfél mivel rukkol elő, akkor az már majdnem biztos győzelem. A labdarúgásban döntő fontosságú a szervezettség, és a gyenge láncszemek megvédésének képessége. Erre épül az olaszok által kifejlesztett játékrendszer és játékfilozófia, a catenaccio, vagy a Dinamo Kijev legendás edzője, a diplomás mérnök Valerij Lobanovszkij elképzelése is, mely arra irányult, hogy a futball a leggyengébb láncszemek játéka, és a hibák egyéni és csapatszintű minimalizálásával lehet sikereket elérni. Egy apró, rossz alkatrész ugyanis a csapat egész gépezetét képes elrontani, mert valószínűleg az ellenfél is ott próbál meg veszélyt okozni, ahol a leginkább esélye van a gólszerzésre. „A taktika alapvetően mindig egy csapat gyengeségeinek minimalizálásáról és erősségeinek maximalizálásáról szól. A cél egyszerű: előnyhöz jutni az ellenféllel szemben, és ez évezredek óta így van.” (Gianluca Vialli – Gabriele Marcotti: The Italian Job: A Journey to the Heart of Two Great Footballing Cultures) Mivel a számok az újítókat segítik, a „kicsiknek” mindig lesz esélye a futballban, amíg képesek valami váratlannal előrukkolni. Azonban a „nagyokat” sem kell félteni, mivel ők is tudják, hogy minden számokban mérhető adatot tudnak róluk, ezért elsősorban a kreativitásra fektetik a hangsúlyt. A Real Madrid utánpótlásában például kizárólag olyan feladatokat végeznek a játékosok, melyek során folyamatosan szükség van egyéni meglátásaikra, gyors gondolkodásukra, azokat a feladatokat, amelyek nélkülözik a szellemi aktivitást (pl. száraz futás, gátak fölötti ugrálás), a vezetők egyszerűen kihúzták a repertoárból.

A rengeteg adat tehát önmagában még nem garancia semmire, a megfelelő kérdések feltétele és a helyes konklúziók levonása, a kontrafaktuális gondolkodás a futball elemzői számára is nélkülözhetetlenek. A taktikai elemek fejlődésével és az ellenfelek egyre részletesebb feltérképezésével viszont egyre nagyobb szerep jut az elemzőknek, akiknek folyamatosan egyre mélyebbre kell jutniuk a futball számokban való kifejezésében. Mindezt aztán az edzőknek kell a csapat javára fordítaniuk, nekik kell a pontos következtetésekig eljutniuk, a döntéseket meghozniuk, és a lehető legkisebb mértékig lecsökkenteniük a szerencse szerepét. A kutatók szerint az edzők mindösze 15 %-ban felelősek egy csapat szerepléséért, a „fociban azonban apróságok döntenek, és ez a 15% bőven elegendő ahhoz, hogy különbséget tegyen győzelem és vereség, dicsőség és bukás között.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború)

Írta: Villányi Gergely 

Felhasznált irodalom:

- Chris Anderson, David Sally: Számháború (Miért van minden másképp a fociban, mint ahogy gondoltad?), fordította: Illés Róbert. Kanári Könyvek (Akadémiai Kiadó), 2014.

- Jonathan Wilson: Futballforradalmak (A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig), fordította: Hegedűs Henrik, Lukács Dániel, Mártha Bence, Nagy Ádám. Kanári Könyvek (Akadémiai Kiadó), 2014.

- Simon Kuper: A Football Revolution. Financial Times, 2011.06.17.

- Szymanski: Playbooks and Checkbooks: An Introduction to the Economics of Modern Sport. Princeton University Press, 2009.

- Gianluca Vialli – Gabriele Marcotti: The Italian Job: A Journey to the Heart of Two Great Footballing Cultures. Bantam Press, 2006.

- Villányi Gergely: Az edzés nem büntetés, hanem út a sikerhez. Új Szó, Focitipp melléklet, 2016.02.23.

- Külön köszönet Kovács Istvánnak, az InStat közép-európai vezetőjének.