A labdarúgás azonban a mérkőzésekben csúcsosodik ki, így a csapatok és a játékosok teljesítményét illetően a meccselemzések a döntőek. Éppen ezért nem meglepő, hogy az InStat elemzése egy-egy mérkőzésről átlagosan mintegy 60 oldalt tesz ki, melynek fele a két csapatról szól, a másik része pedig minden egyes játékosra részletesen kitér. Mindezt úgy készítik el az InStat munkatársai, hogy az elemzői csapatok a mérkőzések felvételeit többször átfésülik, és minden egyes eseményt külön rögzítenek. Mindezt nem könnyű véghez vinni, hiszen azonos időben több cselekményre is sor kerül, például egy csel véghezvitele közben van aki felfut, van aki visszazár, van aki védekezik a labdát birtoklóval szemben, van aki éppen kisegíti és biztosítja a kicselezni kívánt játékost, van aki már egy passzra helyezkedik és üres területre futva várja a labdát a cselezőtől. És mindez még tovább árnyalható, így nem csoda, hogy egy mérkőzés során több ezer esemény kerül rögzítésre. Minden eseményt címkékkel látnak el (pl.: passz, lövés, szöglet, beadás, párharc, stb.), így amikor egy edző csak egy bizonyos aspektusból akarja vizsgálni az adott mérkőzést, akkor ezt is megteheti. Akár egy egész estét eltölthet a monitor előtt csapata védekező pontrúgásainak vizsgálatával. Éppen ezért a mintegy 60 oldalnyi elemzés csak a legfontosabb mutatókat összegzi, az összes esemény papíron való rögzítésére esély sincs, különösképpen azért sem, mert a számítógépen való analizálásban rendkívül fontos szerepük van a videó-összeállításoknak. Hatalmas jelentősége van mind a 60 oldalas kivonatnak, mind a videó-összeállításoknak a következő ellenfélből való felkészülésben is, hiszen ha kellőképpen megismerjük az ellenfél erősségeit és gyenge pontjait, akkor a megfelelő taktikával elronthatjuk a játékukat, és a hiányosságaikat kihasználva le is győzhetjük őket. Az InStat elemzése világosan megmutatja, hogy egy csapat hosszú vagy rövid passzokkal operál, ezek közül hány százalék sikeres és mennyi sikertelen, utóbbiak közül mennyi volt a ki nem kényszerített hiba, hányszor sikerült a labdát azonnal visszaszerezni, és a pálya melyik negyedében. Feketén-fehéren kiderül, hogy milyen gyorsak az adott csapat passzai, s ezek közül mennyi volt a gólokat megelőző kulcspassz, vagy a szélről jövő beadások száma. Sokatmondó adat az is, hogy egy gárda mennyi ideig, és a pálya mely részein birtokolja a labdát, mindezt hőtérképen is kiválóan megmutatják nekünk. Nem mindig az a csapat nyer, amelyik többet birtokolja a labdát, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a labda huzamosabb ideig tartó birtoklásához technikailag képzett játékosokra van szükség, akik nyomás alatt is pontosan passzolnak, és olyan társakra, akik mindig megjátszhatóak a labda nélküli mozgásuknak köszönhetően. Nagy jelentősége van egy mérkőzés alakulásában annak is, hogy a csapatok milyen arányban nyerik meg a párharcaikat (A párharc során általában két játékos harcol meg a labdáért, például az egyik ki akarja cselezni a másikat, vagy egy felívelés során fejjel vívnak párharcot. Az esetek nagy részében a párharc testi kontaktussal jár.), a pálya melyik negyedében szerelnek a legtöbbet, azaz hol tudják megállítani ellenfelüket.

Az sem mindegy, hogy a pálya mely részén nyeri meg egy csapat a párharcait, hiszen hiába nyerik meg azok túlnyomó részét a saját kapujuk előtt, ha az ellenfél kapujánál nem képesek ugyanerre, akkor nagyon kevés az esélyük a gólszerzésre. Az elemzések arra is rávilágítanak, hogy egy csapat a pálya mely részein támadja az ellenfél kapuját, általában hány és milyen passzból építi fel a támadásait, valamint mennyire gyorsan jutnak el saját kapujuktól az ellenfél kapuja elé. Az ellenfél védekező területére érve azonban nem mindegy az sem, hogy eljutnak-e lövésekig, és ha igen, akkor azokra milyen pozíciókból kerül sor. Ezeket a mutatókat hámozzák ki és rakják az asztalunkra vagy a monitorunkra az elemzők, akik még tovább árnyalják a képet azzal, hogy az eddig felsorolt adatokat félidőkre, vagy akár 5-10 perces időintervallumokra is lebontják, hiszen nem mindegy, hogy egy csapat az első félidő végén passzol 90%-os pontossággal, vagy a mérkőzés utolsó negyedórájában. Annyira fontos szegmensei a mai futballnak a pontrúgások, hogy már külön erre szakosodott szakemberek is dolgoznak a nagy kluboknál. Régi igazság, hogy a pontrúgásokkal meccseket lehet nyerni, éppen ezért egy edző sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ellenfele hogyan rúgja a szögleteket és a szabadrúgásokat, és nagy hibát követ el, ha nem vési játékosai fejébe, hogy a másik csapatnak milyen variációk vannak a tarsolyában. Mindezeket az InStat külön lebontja az egyes játékosokra is, így megtudhatjuk, hogy az ellenfél csatára általában a kapu melyik részét célozza meg, milyen irányú mozgásokkal próbál meg helyzetbe kerülni, és például engedi-e az ellenfél védőinek, hogy kihozzák a labdát. Persze a szóban forgó támadó ugyanígy felkészül ellenfeleiből, miszerint a kapus a lapos vagy a magas lövésekből kap-e több gólt, vagy melyik védő hajlamos hibázni egy esetleges letámadás során. A pontrúgások tanulmányozása a kapusedzők számára is nagyon fontos segítség, hiszen annak függvényében, hogy a következő ellenfél miként támadja a kaput a szögleteknél, a szabadrúgásoknál, a 11-eseknél, vagy akár a szöglettel felérő nagybedobásoknál, a kapusedzőknek olyan gyakorlatokat és feladatokat kell kitalálnia az edzésekre, amivel a hálóőröket maximálisan felkészítik a leendő ellenfélből. Fontos lehet egy edző számára a saját csapata vizsgálatakor, hogy milyen a játékosai közötti viszony a pályán, mennyire értik meg egymást, amit jól mutat, hogy mennyit passzolnak egymásnak, és a pálya melyik részén. Különösen egy oda-visszavágós párharc során érdemes átfésülni a játékosok egyéni mutatóit, hiszen a visszavágón azoknak kell bizalmat szavazni, akik az első mérkőzésen is hatékonyan játszottak az adott vetélytárssal szemben.

Persze hiába a több milliónyi adat, ha nem a megfelelő konzekvenciákat vonják le belőle. Hiszen hiába veszíti el egy támadó szinte az összes párharcát az ellenfél térfelén, könnyen lehet, hogy ez nem az ő hibája. Ha a társak megjátszhatatlan labdákkal keresik, és nem segítenek neki a labda nélküli mozgásukkal, akkor az említett játékos hiába pörög 100%-on, és hiába rendelkezik zseniális képességekkel, fel fog őrlődni az ellenfél védői között. Tehát a számok csak akkor jelentenek hatalmas segítséget, ha megfelelően használjuk őket, és mögéjük tesszük a megfelelő értelmezést. Persze az elemzők is igyekeznek tovább árnyalni az egyes mutatókat, például a szereléseknél megkülönböztetjük azt, ha a védő egy az egyben szereli a támadót, de külön kategóriát képez az ellenfél passzainak és indításainak megakadályozása, melynek további két alfaja van: a felszabadítás és a labdaszerzés, attól függően, hogy sikerül-e a védekező csapatnak megtartania a labdát. Vannak olyan elemző rendszerek is, ahol a szabálytalanságot is a szerelések közé sorolják, de ez további problémákat vet fel, ugyanis a faultok rendkívül széles skálán mozognak abból a szempontból, hogy lehetnek tökéletes megoldások, és végzetes, kapitális hibák is. Például ha valaki egygólos vezetésnél a mérkőzés utolsó percében buktatja a félpályánál kiugró csatárt, aki a kapusra vezetné a labdát, akkor nagy bizonyossággal elismerő pacsikat kap majd a találkozó után a társaktól. Ám ha valaki a mérkőzés elején csúszik be a büntetőterületen belül, méghozzá úgy, hogy a támadó már amúgy is gondban lett volna a labda megjátszásában, ráadásul 11-est és kiállítást ítél a játékvezető, akkor az a játékos nemcsak a csapattól, hanem az edzőktől és a szurkolóktól is kap majd hideget-meleget.

A számok tehát biztos visszajelzést adnak a játékosokról, rámutatnak a labdarúgók formáját érintő tendenciákra, és egy általános, csapatszintű elemzést adnak, ami különösen az ellenfél feltérképezésénél komoly fegyver a klubok kezében. De nemcsak a játékosokat felkészítő stábnak, hanem a játékosmegfigyelőknek, az úgynevezett scoutoknak is jól jönnek a futballistákról kapott adatok. Régebben csak a „jó szemükre” és egyéni megérzéseikre hagyatkozhattak, ma már ők is az elemzésekből kapott tényekből indulnak ki. Különösen akkor hasznos számukra a játékosokról szóló adatbázis, ha egy bizonyos típust keresnek a klub számára. Attól függően, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a játékosnak, már le tudják szűkíteni a kört az adatbázisnak köszönhetően. Így végül nem megy el feleslegesen megnézni 15 játékost, hanem elég személyesen szemügyre vennie azt a 3-4 labdarúgót, akik a végső rostán is átmentek. Különösen azoknak a kluboknak érdemes a játékosmegfigyelői rendszert fejleszteni, akik nem tartoznak a világ leggazdagabb klubjai közé, és jelentős bevételt generálnak a játékos eladásokból. Ők olyan, az egész világra kiterjedő megfigyelői rendszerrel és adatbázissal dolgoznak, amelyek szinte külön cégként műkődnek a klubokon belül. Napjainkban ilyen tekintetben élen jár az Atletico Madrid, az FC Porto, az Udinese és a Borussia Dortmund. Mindezeken túl a futballistáknak is lehetőséget adnak az elemzések, hogy felmérjék, miben kell még fejlődniük, mik a gyengéik. Az InStat például rendelkezik olyan mobiltelefonra telepíthető alkalmazással, ahol a játékosok könnyedén vissza tudják nézni azokat az akciókat, amelyekben részt vettek, és elemzéseket is olvashatnak a saját teljesítményükről. Az okos futballista tehát pontosan tudja, hogy nem érdemes egy percre sem lazsálnia, mert minden mozdulatát figyelik, így nagyon hamar kiderülnek a hiányosságai.

 írta: Villányi Gergely

folyt. köv.