Idén nyáron újabb név- és címerváltáson esett át a Juventus Bukarest csapata. Az 1992-ben alapított klub mostantól a Asociația Sport Club Daco-Getica Bukarestként fog a román másodosztályban indulni. A „Colentina-i Öreg Hölgy“ becenévre hallgató csapatnak az „eredeti olasz“ Juventus nyomására kellett címert és nevet is változtatnia, mivel Torinóban erősen kifogásolták a sok hasonlóságot.

A hasonlóság megkérdőjelezhetetlen

Alapítása óta ez a bukaresti klub negyedik neve a Juventus Colentina Bukarest, a Juventus Steaua Bukarest és a Juventus Bukarest után. A bukaresti Colentina városrészből induló csapat egyébként nem azonos az 1924-ben alapított Juventus Bukaresttel, hiszen az a gárda 1952-ben Ploieștibe költözött, és a Petrolul Ploiești nevet vette fel. A mostani Juventus Bukarestre télen "szállt rá" az "igazi Öreg Hölgy", hogy változtasson teljes profilt, és a román klub tulajdonosa, Ilie Ciuclea a szezon végéig kért haladékot az olaszoktól, mert a román szövetség szabályzata szerint szezon közben nem változtathatja meg a nevét, így most nyáron jött el az ideje a profilváltásnak.

Az Asociația Sport Club Daco-Getica Bukarest új címere

A klubszínek és az alapítási év szinte alapkövetelmény

Ha egy internetes keresőbe beírjuk egy futballcsapat nevét, az első találatok között egészen biztosan láthatjuk az adott egyesület címerét is. Nem véletlenül: a címer ugyanis fontos eleme, meghatározója a klubok identitásának. Így nem véletlen, hogy a egy-egy csapat címere sokszor több jelentéstartalmat is hordoz. A címerből szinte minden esetben kiderülnek az adott csapat színei, és gyakran megtudhatjuk azt is, hogy milyen régi klubbal van dolgunk, mivel sokszor az alapítás évét is feltüntetik benne. Többnyire felfedezhetünk a címereken jelképeket és szimbólumokat is, amik vagy az adott városra, térségre utalnak, vagy pedig az alapítókra. Például az Everton FC címerének középpontjában Rupert herceg tornya áll, mely az egyik legjellegzetesebb liverpooli jelkép, és ami természetesen Everton negyed közepén található.

Az Everton címere a toronnyal

A West Ham United FC címerében két kalapács van az előtérben, utalva az egyik hajógyáros alapítóra, valamint arra, hogy az első játékosok is a hajógyár munkásai közül kerültek ki. Sok kelet-európai csapat címerében fedezhetjük fel a vörös csillag motívumát, miként szinte az összes török csapat logójában ott van a csillag és a félhold. Gyakran a város címerének motívumai is megjelennek egy-egy csapat címerében:

A Fiorentina címere a firenzei jelképpel, az Anjou-liliommal

az Anjou-liliom Firenze legjelentősebb csapatának, az AC Fiorentinának a logójában is megtalálható, de talán a legelterjedtebb jelkép a futballklubok körében a Szent György-kereszt. A Szent György-kereszt utalhat arra is, hogy adott esetben angolok alapították a klubot, de Szent György sok város védőszentjeként is alkalmat adott a jelkép használatára. Például az FC Barcelona esetében ez utóbbi okból látható a csapat címerében a Szent György-kereszt, míg az AC Milan esetében egyrészt angolok voltak az alapítók, másrészt Milánó város címerében is erősen hangsúlyos a motívum.

 Az FC Barcelona és az AC Milan címerében is helyet kapott a Szent György-kereszt

A szimbólumok, kabalaállatok és jelmondatok is gyakori elemek

Általában minden csapatnak van kabalaállata, vagy valamilyen állatra utaló beceneve, ami sokszor feltűnik a címerben is. Talán a sas megjelenése a leggyakrabban használt állati motívum, de például a Juventus FC logójában és színeiben is megjelenik a zebra és a zebracsíkozás, míg a Leicester City FC címerében egy róka áll a középpontban. A becenevekre és a kabalaállatokra való utalások a címereket illetően leginkább a nem túl régi ligák csapataira jellemzőek, így sokat fedezhetünk fel Észak-Amerikában, Kínában vagy Japánban is, miközben ezek a jelentéstartalmak további lehetőségeket nyújtanak marketing szempontból is. Egy adott klub kezdőbetűinek variálása is gyakori megoldás a címerek kapcsán, ezt a megoldást fedezhetjük fel például a Real Madridnál is. A nagy tradíciókkal rendelkező csapatok sok esetben rendelkeznek jelmondattal is, amikre nem egyszer a címereken is van utalás: vagy az egész jelmondatot feltüntetik, vagy csak a jelmondat kezdőbetűit jelölik. Ilyen például a Ferencvárosi Torna Club címere is, ahol az egymásba forduló három E betű, az „Erkölcs, Erő, Egyetértés!” jelmondatot hivatott jelölni.

A ferencvárosi címer alján látható a három E egymásba fordítva

Athletic Bilbao

A klubot 1898-ban alapították Bilbaóban. Eredetileg kék-fehér volt a csapat színe, azonban 1909-ben megbíztak egy bilbaói tanulót, aki Londonban töltötte a karácsonyt, hogy hozzon a csapat számára 25 szerelést. A diák azonban nem talált megfelelő számú mezt, így csalódottan üldögélt Southampton kikötőjében a hajóra várva, amikor is rádöbbent, hogy a helyi csapat színei megegyeznek legalább a szülővárosa zászlójával, így az ő szerelésüket vitte haza zsákmányként. Innetől kezdve piros-fehér a klub színe. Mivel a csapat Baszkföld egyik legfontosabb szimbóluma, mindez a címerben is megfigyelhető, ugyanis a baszk függetlenség jelképe, a guernicai tölgy erősen hangsúlyos a bilbaói San Anton templom és híd mellett. Nem annyira szembetűnő, de a fa törzsén két farkas is látható, amelyek a Haro családra utalnak, akik 1300 körül alapították a várost.

 Internazionale FC Milan

A milánói csapat címere igazi klasszikus és műfajteremtő prototípus a maga nemében, hiszen a klub nevének kezdőbetűiből alkotott, és a csapat színeivel szegélyezett címert az 1908-as alapítás óta már sokan megpróbálták lemásolni. Talán nem véletlenül, hiszen design terén a mai logók között is megállja a helyét.

Club Atlético Boca Juniors

Buenos Aires La Boca negyedének csapatát 1905-ben alapították olasz bevándorlók. Éppen ezért a legenda szerint az akkori Juventushoz hasonlóan rózsaszín mezben játszott a csapat, mígnem találkozott egy szintén rózsaszín mezben játszó ellenféllel, a Nottingham de Almagroval. Ekkor a két klub megegyezett, hogy a vesztes a meccs után lemegy a kikötőbe, és az első érkező hajó színei után választ új mezt. A Boca lett a vesztes, az első befutó hajó pedig svéd volt... A címerük sok verziót megélt, de 1970-től minden egyes megnyert cím után egy újabb csillaggal gyarapodik. Jelenleg 52 csillagnál járnak, mivel a Boca a világ egyik legeredményesebb futballklubja.

Asante Kotoko Sporting Club

Ghána Ashanti (másnéven Asante) régiójának csapatát 1935-ben alapították. Címerük középpontjába az egykori Ashanti Királyság (1670-1902, 1935-1957) szimbólumát, a tarajos sült állították, melyet az egykori királyság színei és jelmondata ölelnek körül: „Ölj meg ezret közülünk, és ezer másik fog a helyébe lépni ellened!” 

Associazione Sportiva Roma

Három kisebb római klub fúziójából jött létre 1927-ben az AS Roma. Az aranysárga és a bíborvörös színei a császárság méltóságát hivatottak felidézni, míg a címer közepén látható jelenet Róma városának legjellemzőbb szimbóluma: a várost alapító Romulust és Remust szoptató nőstényfarkas képe.

Club de Regatas Vasco da Gama

Miként a Regatas elnevezés is utal rá, a klubot evezős egyesületnek alapították portugál fiatalok Rio de Janeiróban 1898 nyarán, de már 1915-ben megalakult a labdarúgószakosztály is. Nem gyakori jelenség, de nem egyedi eset, hogy egy nagy történelmi személy nevét adják egy csapatnak, és a portugálok számára Vasco da Gama jelentősége közismert. Éppen ezért a címeren látható hajó, vitorláján a portugál jelképként használt mancsos kereszttel kiváló ötlet, hiszen mind a luzitán gyökereket, mind a kezdeti célokat kiválóan érzékelteti — miként azt is, hogy a későbbiek folyamán a népszerűség tekintetében is komoly hódítást vitt véghez a klub, hiszen azóta a Vasco Brazília egyik legkedveltebb egyesületévé nőtte ki magát.

Liverpool FC

Az 1892-ben alapított klub címere sem szűkölködik szimbólumokban. A középen elhelyzkedő liver-madár Liverpool városának a jelképét, a Royal Liver Buildinget idézi fel, melynek két bronz kupoláján áll két liver-madár. A címer felső része pedig a csapat stadionja, az Anfield Road Shankly kapuját ábrázolja, amely a klub szellemiségét megteremtő legendás edzőnek, Bill Shankly-nek állít emléket, a zöld szín pedig a csapat idegenbeli mezére tett utalás. Ez a részlet 1992-es jubileum alkalmával került a címerre a klub mottójával, melynek jelentése: „Sohasem leszel egyedül!”. Egy évvel később két fáklya is helyet kapott a címer szélein, utalva az 1989-es Hillsborough-tragédiára, amely során majdnem száz Liverpool-szurkoló vesztette életét. A csapat története első két évében kék-fehér szerelésben játszott, majd 1894-től a címert uraló vörös lett a klub meghatározó színe.

 Különböző liverpooli címerek az idők során: most a harmadik a hivatalos 

Unione Calcio Sampdoria

A genovai csapat 1946-ban alakult két klub, a Ginnastica Sampierdarenese és a Society Andrea Doria gárdájának fúziójából. A két klub színeit is ötvözték, ugyanis az előbbi piros-fekete, míg utóbbi kék-fehér színekben játszott az egyesülés előtt. A legérdekesebb dolog azonban a címer közepén elhelyezkedő sziluett, mely a vén genovai tengeri medvét, Bacicciát hivatott ábrázolni sapkában, szakállasan és pipával a szájában. Ezzel a motívummal kitűnően megragadták Genova kikötői jellegét, ugyanakkor elkerülték a sok csapat által már elcsépelt hajóábrázolás újabb felhasználását.

Amsterdamsche Footbal Club Ajax

A klubot 1900-ban alapították, és Homérosz Iliászának görög hőséről, nagy Aiaszról kapta a nevét, ugyanis ekkoriban lendült fel újfent az ókori olimpiai mozgalom eszméje. A jelenlegi címer is, melyet 1990 óta használnak, Aiaszt hivatott ábrázolni, és amelynek az a különlegessége, hogy tizenegy vonalból áll össze az arckép, utalva a tizenegy játékosra.

Sanfrecce Hiroshima

A japán élvonalban szereplő együttest 1992-ben alapították. Miként több japán csapatnál (Gamba Osaka, Shonan Bellmare, Júbilo Iwata), a hiroshimai klub nevében is van latin utalás. A Sanfrecce ugyanis egy mozaikszó, mely a japán három „san”, és az olasz nyíl szó többesszámából „frecce” alakult ki. A címerben szereplő három nyíl története azonban régi japán anekdotára utal, ugyanis a 16. században élő klánvezér, Mōri Motonari mondta a legenda szerint három fiának, hogy egy nyílvesszőt könnyen kettétörhetnek, azonban háromnak együtt már megrettentő ereje van.

 írta: Villányi Gergely

Az írás a szerző  2016.12.13-án megjelent Új Szó Focitipp mellékletében szereplő cikkének felhasználásával készült)

Kár lenne tagadni, hogy a labdarúgásban végbemenő folyamatok sok esetben a társadalmi jelenségek leképeződései. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol a politika talán túlságosan is nagy jelentősséggel bír a futballban. A legújabb vitát most a 2Rule ruházati cég megjelenése, és annak háttere szolgáltatja, de a labdarúgás és a politika összefonódása nemcsak nálunk figyelhető meg: számos példát láthattunk már erre a történelem során más országokban is, gondoljunk csak legutóbb a Mesut Özil körüli német-török botrányra. Cikkünkben ezeknek az eseteknek járunk utána.

2Rule: Elkerülhetetlen volt a politikai vita kirobbanása

Mivel nem titkoltan Mészáros Lőrinc áll a 2Rule elnevezésű ruházati márka mögött, nem nagy megleptés, hogy jelentős port kavaró politikai vita alakult ki a cég piaci alapú működését firtatva. Kétségtelen tény, hogy a semmiből előbukkanó cég hirtelen három NB1-es klub (Diósgyőr, Puskás Akadémia, Haladás) mezszállítója is lett úgy, hogy még egy valamirevaló honlappal sem rendelkezik.

Olyan sztárokat is sikerült megnyerni a 2Rule-nak, mint Dárdai Pál

Persze minderre gyorsan fel is figyeltek a kritikusok, és Kele János blogger egy Facebook-posztban vette górcső alá a kifogásolható elemeket a 2Rule körül. Minderre válaszul a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György fejtett ki ellenvéleményt a lapjában, amire Kele pontokban szedve válaszolt. A legújabb hír az esettel kapcsolatban, hogy maga Bayer Zsolt lesz a márka sajtóügyeinek felelőse, így már mindenki számára egyértelmű lehet, hogy a 2Rule körüli vita már egyre inkább politikai, mintsem szakmai vonalon fog folytatódni.

Az biztos, hogy van még mit javítani a minőségen

Özil bűnbakká vált Németországban

Még a világbajnokság előtt egy londoni találkozó alkalmával fotózkodott a jelenlegi török miniszterelnökkel, Recep Tayyip Erdogannal a német válogatott két török származású játékosa, Mesut Özil és Ilkay Gündogan is. Az eset már akkor is nagy port kavart, így „természetesen“ a VB után volt kikre kenni a gyenge német szereplés okait, miszerint a két játékos morális válságot idézett elő a válogatottban. Ennek hatására Özil egy közleményben le is mondta a válogatottságot, ahol kikelt az őt ért vádak ellen, és nehezményezte, hogy a kudarc esetén mindenki töröknek tartotta, míg négy évvel korábbi VB-győzelme után senki sem vonta kétségbe a németségét.

A kép, ami miatt kitört a botrány: Gündogan, Özil, Erdogan és Cenk Tosun (Everton)

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a német közvélemény egyik fele ezután „hálátlan töröknek“ titulálta Özilt, és minden korábbi szakmai megingását is felhánytorgatták, érdemeit elhallgatták, míg a játékos rasszista vádakkal illette a német szövetség vezetőit, és az őt bírálókat. Ami sajnos szembetűnő volt, hogy mindkét félből hiányzott a megértés szándéka, hiszen Özil számára nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy Németországban értehtő okokból különösen érzékeny a közvélemény Erdogannal szemben, míg a németekre nézve is elgondolkodtató, hogy valakit egy szerencsétlen politikai gesztusért hurcolnak meg.

Guardiolát megbüntette az FA

Pep Guardiola is a politikai nézeteinek nyílt felvállalása miatt bűnhődött meg idén március elején, ugyanis a szakember 20 ezer fontos büntetést kapott az Angol Labdarúgó Szövetségtől (FA), mivel többszöri figyelmeztetés ellenére is viselte a mérkőzéseken és a sajtótájékoztatókon azt a sárga szalagot, amivel a katalán függetlenség melletti kiállását jelezte. Az FA szabályai szerint ugyanis semmilyen politikai megnyilvánulásnak nincs helye a pályákon, ugyanakkor nem Guardiola az egyetlen a labdarúgás történetében, aki aktívan politizál, sőt, szép számmal vannak olyanok is, akik még nála is tovább mentek a közéleti problémák megoldásának érdekében.

 Guardiola és a sárga szalag

Az FC Barcelona mindig is a katalán függetlenség szimbóluma volt

A labdarúgás „gyakran mélyebb érzéseket kelt, mint a vallás, és a hagyományok tárházaként legalább ugyanannyira része a közösségi létnek. Franco uralma alatt az Athletic Bilbao és a Real Sociedad klubjai voltak az egyedüli színterek, ahol a baszk emberek anélkül fejezhették ki kulturális büszkeségüket, hogy börtönben végezték volna.” — írja Franklin Foer: A világ fociszemmel című könyvében. Mindez a katalánokra is igaz volt, és igaz a mai napig, hiszen számukra az FC Barcelona az egész nemzet szimbóluma. Ám a katalánok már Franco előtt sem voltak az aktuális hatalom kedvencei: egy 1925-ös barátságos mérkőzés előtt a gránátvörös-kék szurkolók kifütyülték a spanyol himnuszt, Primo de Rivera tábornok pedig hat hónapra bezáratta a Barca stadionját, sőt Joan Gamper alapító-elnöknek menekülnie kellett az országból.

Joan Gampernek (középen) menekülnie kellett az incidens után

Pep és a katalán függetlenség

Azt gondolhatnánk, hogy a mostani helyzetben az FC Barcelona még inkább kiáll a katalán függetlenségért, ugyanakkor nyíltan ezt nem teheti meg, méghozzá gazdasági okokból. A klub túlzott szeparatista törekvései ugyanis a klub külföldi rajongóit inkább elijesztenék, valamint az önálló Katalónia a spanyol ligából való kizárást is jelentené, így a hivatalos álláspont a diplomatikus csend marad. Persze a klub ikonikus alakjainak megnyilvánulásai sokat elárulnak a csend mögötti nézetekről, hiszen Guardiola mellett Gerard Pique is nyíltan kiállt a katalán függetlenség kérdése mellett, olyannyira, hogy felmerült benne a spanyol válogatottság lemondása is.

Pique és kisfia a katalánok tüntetésén

Pep bár elfogadta az FA büntetését, és megígérte, hogy a meccseken ezután nem lesz látható a sárga szalag, hozzátette, hogy a sajtótájékoztatókon viselni fogja, tiltakozásul a jogtalanul bebörtönzött és elűzött katalán politikusokért. Ám Guardiola függetlenségi látásmódja nem a tavalyi forradalmi eseményekkel kezdődött, hiszen már évekkel ezelőtt is kiállt a katalán önállóság mellett, valamint rendszeres résztvevője volt az ilyen jellegű gyűléseknek is. Így nem csoda, hogy nyáron sem hiányozhatott a Katalán Nemzetgyűlés által szervezett demonstráción, ahol fel is olvasta a Katalónia elszakadásáról szóló kiáltványt.

„Vajon lehet-e forradalmat csinálni meccsnapon?”

A futball nagy politikatörténeti kérdését Umberto Eco tette fel, miszerint: „Vajon lehet-e forradalmat csinálni meccsnapon?” A belgrádi Crvena Zvezda huligánjai segédkeztek Milosevic megbuktatásában, a Ceausescu kivégzését eredményező forradalom is onnan indult, hogy a román szurkolók elözönlötték Bukarest utcáit, amikor a csapat kijutását ünnepelték az 1990-es világbajnokságra. Hasonló keretek között bukott meg a paraguayi diktátor, Alfredo Stroessner is. Iránban csaknem forradalomhoz vezetett az 1998-as világbajnoki részvétel, így a hatalom egy darabig Dubaiban „pihentette” aranylábú fiait. Mivel a labdarúgás hatalmas népszerűségnek örvend, egy-egy futballesemény kapcsán könnyen felszínre kerülhetnek égető társadalmi kérdések, mint legutóbb a Brazíliában az ott rendezett világbajnokság idején, s az adott hatalmak is gyakran használják propagandisztikus célokra.

Diktátorok egymás között: Stroessner és Franco

Sokan felismerték, hogy mekkora lehetőségeket rejt a futball a népszerűség növelésére, például az Arkan néven elhíresült szerb háborús bűnös, Zeljko Raznatovic a Crvena Zvezda vezérszurkolójából lett egy fél hadsereg vezére, s az egyik legbefolyásosabb személy, akit hosszú bűnlajstromának ellenére ma is kultikus hősként tartanak számon, míg Silvio Berlusconi az AC Milan elnöki székéből ült át az olasz miniszterelnöki bársonyszékbe.

Zeljko Raznatovic (Arkan) vezérszurkolóból egy fél hadsereg vezére lett

Libéria elnőke: George Weah

Silvio Berlusconi 31 évig birtokolta az AC Milan tulajdonjogainak a többségét, míg végül tavaly eladta a klubot. Nézetei és tettei miatt lehet szeretni vagy utálni, azonban karizmája, valamint a politikai tehetsége megkérdőjelezhetetlen.

Silvio Berlusconinak sok szavazatot hoztak a trófeák

Talán ennek is az eredménye az, hogy játékosai közül többen is politikai pályán indultak el: George Weah és Kakha Kaladze ma is fontos tiszséget töltenek be szülőföldjükön, de Andrij Sevcsenko is belekóstolt az ukrán politikai életbe. Közülük kétségkívül Weah követte leghatékonyabban a mestert, hiszen ő is elnök lett hazájában, Libériában. Az 1995-ös aranylabdás csatár pályafutása befejeztével humanitárius szervezeteknél vállalt aktív szerepet, majd 2005-ben elindult a libériai polgárháború utáni elnökválasztáson, ahol a voksok 40,6%-val a második helyre szorult. Ellenfele a Nobel-békedíjas Ellen Johnson Sirleaf volt, aki a Harvardon diplomázott, majd a Világbanknál töltött be magas pozíciókat, és a kampányban elsősorban Weah iskolázatlanságát és alkalmatlanságát hangsúlyozta. Ám Weah tanult a vereségből, és két diplomát is szerzett ezután Londonban és Miamiban, majd Libériába visszatérve szenátor lett (épp régi nagy ellenfelének fiára, Robert Sirleafra mérve megsemmisítő vereséget), majd 2017-ben nagy többséggel megnyerte az elnökválasztást is. Hitvallása szerint harcolni fog a korrupció és az írástudatlanság ellen, megreformálja a gazdaságot, valamint javít az életminőségen is.

 George Weah az elnöki székben

Tbiliszi polgármestere: Khaka Kaladze

Khaka Kaladze társadalmi érzékenysége nem is annyira meglepő, ha rávilágítunk életének egy szomorú mozzanatára. Miután 2001-ben az AC Milanhoz igazolt, négy hónap múlva Grúziában elrabolták orvostanhallgató öccsét, és az emberrablók váltságdíjat követeltek a játékostól. Azonban apja hiába ment el a megbeszélt találkozóra a pénzzel, öccse már sosem került elő élve, annak ellenére sem, hogy még Berlusconi is minden követ megmozgatott az ügy érdekében. Kaladze 2012-ben hagyott fel az aktív játékkal, és még ebben az évben politikai pályára lépett, méghozzá annak érdekében, hogy az általa sokat bírált régi rezsimet leváltsa a leggazdagabb grúz, Bidzina Ivanishvili oldalán a Grúziai Álom nevű párt színeiben. Sikerük után Kaladze miniszterelnök-helyettes és energiaügyi miniszter lett. A korábbi sztrájkok és a sokszor bevezetett rendkívüli állapot után Ivanishviliéknek sikerült stabilizálni a belpolitikai helyzetet, így nem volt meglepő, amikor tavaly Kaladze a polgármester-választáson már Tbiliszi székéért indult harcba, és nyert. A BL-győztes védő programjában növekvő turizmust, egyszerűbb irányítást és közigazgatást, új villamos- és buszhálózatot, valamint a városi büdzsé növelését tűzte ki célul.

Tbiliszi polgármestere: Khaka Kaladze

Régi legendák a kormányban és a kormány ellen

Brazília „Fekete gyöngyszeme”, Pelé annyi mindenbe belekóstolt már élete során (üzlet, színészet, könyvírás, UNICEF nagykövete), hogy meglepő lett volna, ha az ő népszerűségével nem próbálja ki magát a politikában. 1995-ben nevezték ki sportminiszterré, ahol elsődleges feladatának tekintette a brazil futballt övező korrupció leküzdését, ám végül egy, az UNICEF-hez köthető sikkasztási botrány miatt lemondott posztjáról.

Pelé itt még az Unicef nagyköveteként

Gianni Rivera szintén az AC Milan egykori játékosa, azonban az egykori aranylabdás nemcsak életkora miatt nem köthető Berlusconihoz, hanem politikai nézetei sem egyeznek az egykori miniszterlenökkel. Rivera 1987 és 2001 között, négy cikluson keresztül szolgálta a balközép koalíciót, amelyben Romano Prodi kormányzása alatt a védelmi miniszter helyetteseként is dolgozott. Ezután pedig az Európai Parlament képviselőjeként is politizált 2005 és 2009 között.

Sócrates nemcsak az 1982-es brazil válogatottnak volt a vezére a világbajnokságon, hanem a politikai színtéren is markánsan kiállt társaiért. Amikor a középpályás a Corinthiansban játszott, társalapítóként hívta életre a Corinthians Demokrácia nevű mozgalmat, amely a katonai kormányzat ellen lépett fel, kiállt a futballisták jogaiért, melyek sokszor csorbultak a hatalom által, valamint szélesebb körben is próbált a demokráciának utat törni, ezért a mérkőzéseken a “demokrácia” szót írta fel csapata mezére. 2 millió ember előtt felszólalt a szabad választások mellett, és kilátásba helyezte, hogyha nem lesz közvetlen elnökválasztás, akkor Olaszországba igazol. Ígéretét be is tartotta, így 1984-ben a Fiorentina labdarúgója lett.

Sócrates és a Democracia feliratú mez 

Futballisták, akik belekóstoltak a politikába

Előbbi úriemberek mellett természetesen voltak más labdarúgók is, akik ilyen-olyan módon belekóstoltak a politikába, azonban annyira mély nyomot eddig még nem hagytak maguk után. A milanos vonalnál maradva meg kell még említeni Andrij Sevcsenko nevét, aki már aktív játékosként is nyíltan kiállt hazájában a szociáldemokrata Viktor Janukovics mellett, majd 2012-ben a szociáldemokraták utódpártja, a Hajrá Ukrajna! színeiben el is indult a párt listájának második helyén, de csúnya kudarc lett a választások eredménye, így az aranylabdás inkább az edzőség felé fordult.

Nem sokan tudják, de manapság Romario Brazília egyik legprominensebb politikusa. Az 1994-es világbajnok 2010-ben a Képviselőház tagja lett, majd 2014-ben a Szenátusba is beválasztották minden idők legtöbb Rióban megszerzett szavazatával. Romario egyébiránt a FIFA egyik legnagyobb kritikusa is, és a szervezetet elsősorban korrupcióval vádolja.

Romario nemcsak focizni, szónokolni is tud.

Visszavonulása óta a brit konzervatívokat erősíti az Arsenal egykori kőkemény védője, Sol Campbell, aki elsősorban a faji egyenlőtlenségek eltörléséért, valamint a társadalmi sokszínűség mellett harcol. A 2016-os választásokon szeretett volna indulni a londoni polgármesteri címért is, de a konzervatívok előválasztási versenyén elvérzett.

Visszavonulása után, 2003 és 2005 között dolgozott a belga Szenátusban Marc Wilmots, azonban rendhagyó módon felhagyott a politikusi karrierrel, mivel nem érezte magát elég jónak a közügyek alakításában.

Lilian Thuram még nem töltött be semmilyen posztot a politikai életben, mégis komoly tényezőként kell vele számolni a francia közéletben azóta, amióta éles vitába szállt Nicolas Sarkozyvel egy tévés vitában, amikor a francia elnök söpredéknek nevezte a francia gettókban felnövő gyerekeket. Thuram elsősorban a faji megkülönböztetés, valamint az LGBT közösség jogaiért harcol azóta is, az azonos neműek házasságának egyik fő támogatójaként.

Thuram egy tüntetésen, mely az egyenlő bánásmódért szerveződött

Az orosz választási viszonyokat hűen tükrözi Roman Pavljucsenko esete, aki noha a Tottenham játékosa volt a 2000-es évek végén, és Londonban élt, szülőföldjén, Sztavropolban mégis beválasztották a Duma képviselői közé, amellett, hogy a helyi tanácsban már korábban helyet szerzett magának a Valgyimir Putyin vezette Egységes Oroszország képviselőjeként. Ugyanígy jártak el Oleg Blohin esetében is Ukrajnában. Az 1975-ös aranylabdás hiába edzősködött a ’90-es években Görögországban, az ukrán parlament törvényhozásában is volt helye.

Az egykor a Liverpoolban is megforduló Titi Camara 2010-ben hazája, Guinea sportminisztere lett, azonban csak két évig tudta betölteni a posztot, mivel a kormányt átszervezték 2012-ben.

Noha Hakan Sükürnek, mint a „Boszporusz bikájának” esküvői vendége volt egykor Recep Tayyip Erdogan török elnök, ma már politikai üldözötté vált az egykori nemzeti hős hazájában, köszönhetően annak, hogy Sükür a jelenlegi hatalom fő politikai ellenfele és bűnbakja, Fethullah Gülen mellé állt a politikai színtéren. Sükür számára az sem volt túl szerencsés, hogy nyíltan albánnak vallotta magát egy egyetemi előadása során, így erős táptalajt nyújtott a hatalomnak arra, hogy elfogatóparancsot adjanak ki ellene, és így emigrációba üldözzék az egykori csatárt.

Amikor még minden szép volt: Erdogan és Gülen egy asztalnál Sükür lagziján

 írta: Villányi Gergely

A cikk a szerző 2018.03.27-én az Új Szó Focitipp mellékletében megjelent cikkének bővített változata.

Sokszor hallani, különösen a szegényebb országok bajnokságaiban, hogy egy-egy futballklub tartozik a játékosainak, és egyéb kötelezettségeit sem teljesítit a futballistái felé. Ritkább eset, de azért az sem példátlan, hogy egy-egy labdarúgó hány fittyet a szerződésben foglaltakra, és megkárosítja a kenyéradóját. Télen ilyen volt Joseph Paintsil „maláriás“ esete is a Ferencvárossal, akinek története felkavarta a magyar élvonal téli állóvizét. Most Malcom átigazolása jelent szenzációt ebből a szempontból, hiszen a játékos már elígérkezett a Romának, de az utolsó utáni pillanatban mégis a Barcelona ajánlatát írta alá. Ám a futballtörténelem látott már Malcomnál és Paintsilnál is nagyobb széltolókat, akik így vagy úgy, de átverték klubjukat, vagy leendő klubjukat. Írásunkban róluk is szót ejtünk a későbbiekben.

Malcomot már várták a romanisták a reptéren

Az AS Roma honlapja hétfőn arról adott hírt, hogy a brazil utánpótlás-válogatott Malcomot megszerezte a francia Bordeaux együttesétől 32 millió euróért. A fiatal szélső már majdnem fel is ült a Rómába tartó gépre, sőt édesanyját előre is küldte az olasz fővárosba, azonban Malcomot hiába várták a romanisták a reptéren.

Nem sokon múlt, hogy Malcommal is készüljön hasonló kép, mint anno Dzekóval a római reptéren

Az utolsó pillanatban ugyanis az FC Barcelona megtorpedózta a Roma ajánlatát, és mind a Bordeaux, mind a játékos számára előnyösebb feltételekkel hívták fel a focista ügynökét, Fernando Garciát, aki kapott az alkalmon, és leállította a játékost nem sokkal azelőtt, hogy Malcom felszállt volna a római járatra. Persze a játékos menedzsere szerint csak a Bordeaux a ludas a történetben, ám valószínűleg a szélső sem sírta tele a párnáját, hogy végül Barcelonába kell költöznie Róma helyett.

Persze az Internetet rögtön ellepték a Malcommal kapcsolatos mémek

Végül a katalánok 41 millió euróért szerezték meg Malcomot, ami még a bónuszokkal együtt 1 millió euróval nőhet. Mindenesetre nem lennénk a brazil helyében, ha pályára lép a július 31-én Dallasban megrendezendő FC Barcelona-AS Roma felkészülési találkozón.

John Obi Mikel két helyre is aláírt

John Obi Mikel számos címe mellé azt a bravúrt is elkönyvelheti, hogy egyszerre volt a Manchester United és a Chelsea labdarúgója is, köszönhetően annak, hogy a Lyn Oslo csapatát elhagyva, mindkét angol klubbal írásban is megállapodott 2006-ban. Végül Mikel a londoni klubhoz került, de komoly bonyodalmak árán, hiszen a két klub sokáig pereskedett egymással, míg végül sikerült megállapodniuk egy év után abban, hogy a Chelsea 16 millió fonttal kártalanítja Fergusonékat.

Mikel végül a Chelsea mezét választotta

Kondogbia miatt továbbélesedett a Milan-Inter ellentét

Milánó mindkét nagycsapatának szurkolói jól emlékezhetnek 2015 nyarára, amikor az Inter és a Milan is bejelentkezett az AS Monaco középpályásáért, Geoffrey Kondogbiáért. Az akkor 22 éves játékost az egyik legnagyobb reménységként tartották számon, így a milánói klubok mellett több európai topcsapat is érdeklődött iránta. Már a Milan tűnt befutónak, amikor is az Inter egy - a Barcelona mostani akciójához hasonló - huszárvágással (és eurómilliókkal) megelőzte vetélytársát, és megszerezte a játékost. Azonban talán nem túlzás azt állítani, hogy Kondogbia ekkor okozta a legnagyobb örömet az Inter szurkolóinak, hiszen a pályán nem alkotott maradandót, és 2 év után a Valenciához távozott.

A Milan akkori vezére, Adriano Galliani csak épphogy maradt le Kondogbiáról

Paintsil esete a maláriával

A 19 éves ghánai Joseph Paintsilt 1 éve nyáron vette kölcsön a Ferencváros fél évre a ghánai Tema Youth gárdájától, azzal a kikötéssel, hogy télen a magyar csapat opciós joggal rendelkezik arra, hogy a megállapodást további fél évvel megtoldja. Mivel Paintsil az őszi szezonban jól teljesített (hiszen az őszi szezon legszebbnek választott gólja is az ő nevéhez fűződik, valamint 12 meccsen 6 gólt szerzett és adott 4 gólpasszt is), természetesen a zöld-fehérek éltek az opciós jogukkal. Igen ám, de a légiós a téli szabadságáról nem érkezett vissza a magyar fővárosba és elérhetetlennek bizonyult. Később az ügynöke eljuttatott egy levelet a magyar klubnak arról, hogy ügyfele maláriás, ezért kórházba került Ghánában, és így nem tudott visszautazni Budapestre. Természetesen a levél mellé csatolták az orvosi diagnózist is, csak az volt a probléma, hogy a kórmeghatározást felállító orvos ortopédsebészként dolgozik, és a játékoshoz hasonlóan elérhetetlennek bizonyult a magyarok számára. Ezzel egyidőben olyan hírek láttak napvilágot Belgiumban, hogy a Racing Genk szeretné szerződtetni a 19 éves játékost, aki vitatja, hogy lenne megállapodása a Ferencvárossal. Később olyan információk is megjelentek, hogy akár kompenzációt is fizetnének a magyar klubnak Paintsilért. Közben a Nemzeti Sport arról is szerzett képes bizonyítékokat, hogy a 19 éves labdarúgó Ghánában már megkezdte az edzéseket.

Paintsil edzéséről a Nemzeti Sport szerzett lesifotókat

Az ügynök mindent megpróbált

Miután ferencvárosi részről kategorikusan kijelentették, hogy ragaszkodnak a játékoshoz, Paintsil ügynöke január 16-án a helyi lapokban nekiment a magyar klubnak, miszerint nem tisztelik a játékost, és nem írtak bele a szerződésébe egy pontot, amiről szóban megállapodtak, miszerint öt mérkőzés után emelnek a játékos bérén. Az ügynök szerint a zöld-fehérek kihasználták azt, hogy az átigazolási határidő miatt alig tudták elolvasni a szerződést, és nem vették észre, hogy ez a rész kimaradt a kontraktusból. Végül az ügynök még azt is felvetette, hogy szerinte ha Paintsil visszatérne, akkor rasszista megjegyzésekkel illetnék Budapesten a kialakult helyzet miatt. Természetesen Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója nevetségesnek nevezte a vádakat, és kijelentette, hogy nem hajlandóak még tárgyalni sem a játékosról, és becsületbeli ügynek tekintik az esetet, hiszen ezt senki nem teheti meg a Ferencvárossal. Hozzátette, szerinte a háttérből azért mozgatják a szálakat, hogy felbontsák a játékos kontraktusát, de erre semmilyen körülmények között nem kerül sor. Közben a Paintsil ügyeit képviselő német menedzseriroda, a Destiny Sports Management Facebook-oldalát becsmérlő kommentek lepték el a magyar szurkolók részéről.

Az ügynökség Facebook-bejegyzése, ami alatt sok "szép" hozzászólást lehetett olvasni

Mintha mi sem történt volna

Január 17-én a ghanasoccernet.com megszólaltatta a Ferencváros másodedzőjét, a korábban Ghánában is dolgozó Ralf Zumdicket, aki szerint a játékos ügynökének és ghánai klubjának kapzsisága felelős a kialakult helyzetért. Ezzel egyidőben a belga internetes portálok már tényként kezelték, hogy Paintsil a télen biztosan nem lesz a Genk játékosa. Még aznap este a Destiny Sports Management Facebook-oldalán megjelent egy hír, miszerint Paintsil felépülése után visszatér a Ferencvároshoz, és remélhetőleg gólokkal segíti majd csapatát bajnoki címhez a tavaszi szezonban. A hír mellé Paintsil legszebb ferencvárosi megmozdulásaiból egy videóösszeállítás is felkerült. Végül a játékos természetesen visszatért a Fradiba, és a tavaszt a zöld-fehéreknél játszotta végig, míg júniusban aláírt a Genkhez... Egy újabb csavar az ügyben, hogy az FTC elnöke, Kubatov Gábor júniusban bejelentette, hogy közigazgatási eljárás indítását kérvényezték az illetékes hatóságoknál Paintsil miatt, ugyanis könnyen lehet, hogy a játékos idősebb, mint ami az útlevelében szerepel.

Paintsil itt már a Genk sajtótájékoztatóján

A pályán kívüli trükkök mestere: Carlos Kaiser

Carlos Henrique Raposo 1963-ban született Brazíliában. A Kaiser becenevet gyerekként Franz Beckenbauer után kapta, de később több más gúnynév is ragadt rá, köszönhetően annak, hogy igazából nem is tudott focizni. Kaiser, bár profi labdarúgónak adta ki magát, és még szerződéseket is kapott, tétmeccsen alig lépett pályára közel húsz éves pályafutása alatt. És mindezt úgy sikerült véghez vinnie, hogy a legnagyobb brazil klubok szinte mindegyikében megfordult. Szerencséjére a 80-as és 90-es években élte fénykorát, amikor is sokkal nehezebb volt azokat a fals információkat lenyomozni, amit állított magáról. A kirakat pedig jól össze volt rakva: válogatott focistákkal barátkozott (például Bebeto, Romario, Renato Gaúcho, Branco is a társaságához tartozott), a fizimiskája egy futballistáéra hajazott, jó dumája volt, mindig megvoltak a megfelelő összeköttetései egy újabb szerződéshez, és rendelkezett újságíró ismerősökkel is, akik akár valótlanságokat is leközöltek róla.

 Carlos Kaizer (balra) és Renato Gaúchoék

„Játszanék, de sajnos sérült vagyok!”

Talán ez a mondat hangzott el Kaiser pályafutása során a legtöbbször. Általában izomsérülésre panaszkodott, amit abban az időben nehéz volt bebizonyítani, ám ha valamelyik klub mégis odáig ment, hogy kiderítse mi a gond vele, akkor egy fogorvos ismerőse adott neki orvosi igazolást. Persze néha edzenie is kellett, így sok időt nem töltött el sehol, mert akkor bizony kiderült a turpisság. A Fluminensénél el is nevezték Maradonának, mert bár külsőre hasonlított a klasszishoz, de kicsit kövérebb volt nála, míg tudásban a másik végletet képviselte. A Botafogónál újabb trükköt eszelt ki: játéktelefonokkal rohangált, és angolul halandzsázott, hogy elhitesse a környezetével, hogy őt több csapat is keresi külföldről. Végül a stáb egyik angolul jól beszélő tagja lebuktatta Kaisert, aki így megint új csapat után nézett.

Carlos Kaizer (középen) kinézetre tényleg egy focistára hajazott

Mindig feltalálta magát

Pályafutása során még Európába is eljutott, és a francia másodosztályú Gazélec Ajaccio szerződtette. Mivel akkoriban nagy szám volt egy brazil játékos megszerzése, a hivatalos bemutatásra sereglett a tömeg a stadionba. Ekkor Kaisernek a tudásáról is számot kellett volna adnia néhány labdás trükk erejéig, így nehéz helyzetbe került a szélhámos. Ám kivágta magát, méghozzá úgy, hogy a bekészített labdákat ajándékként kilövöldözte a lelátóra a kilátogató szurkolóknak. Franciaországból hazatérve Kaiser egy kisebb brazil klubhoz, a Banguhoz került, természetesen mint „francia gólkirály”, noha egy gólt sem szerzett Európában. Tán említeni sem kell, de itt is sokat bajlódott sérülésekkel, míg végül a csapat rosszhírű tulajdonosa egy vesztésre álló mérkőzés során a pályára parancsolta a kispadról. Újra meleg lett a talaj Kaiser lába alatt, hiszen a tulajdonos korábban az erőszaktól sem riadt vissza, ha valakiben csalódott, legyen az bíró vagy játékos. De Kaiser itt is kivágta magát: kihasználta, hogy az eredmény miatt türelmetlen szurkolók pocskondiázzák a csapatot, és összeverekedett az egyik nézővel, így kiállítatta magát még azelőtt, hogy beállt volna. A történet azonban itt nem ért véget. Ezután Kaiser elhitette az elnökkel, hogy azért verekedett össze a szurkolóval, mert az épp az elöljárót szidta. Mély lojalitásának köszönhetően a trükkös játékossal még hosszabbítani is akart a tulajdonos.

 Ritka pillanat: Carlos Kaizer labdával

Hamis papírok

Időről időre felbukkan egy-egy hír, főleg az afrikai játékosokkal kapcsolatban, hogy hamis papírokkal rendelkeznek, és fiatalabbnak adják ki magukat a valós életkoruknál. Legutóbb a milanos Franck Kessié életkorát kérdőjelezték meg, de a Lazióban megforduló Joseph Minala esete is érdekes volt, aki bár 17 évesnek vallotta magát, a képek alapján 40 év körülinek tűnt.

Joseph Minala a Lazio mezében

De Obafemi Martins, Taribo West és Nwankwo Kanu esetében is felmerült már, hogy hamis papírokkal rendelkeztek. Előbbi híresztelések közül azonban egyiket sem sikerült bizonyítani, így ezekkel a játékosokkal kapcsolatban továbbra is marad a találgatás. 2002-ben azonban Eriberto, a Chievo Verona játékosa maga állt a nyilvánosság elé azzal, hogy három évvel idősebb, mint amit a hivatalos papírjai mutatnak. A magyar futball szerelmesei pedig emlékezhetnek Sulejman Demollarira, az albán csatárra is, aki a 90-es években a sógora útlevelével rövidített az életkorán, és kapott szerződést a Rába ETO-tól. 2001-ben tört ki az útlevél-botrány Európában, amikor is több tucat, főként dél-amerikai játékosról derült ki, hogy hamis papírokkal igazoltak számukra európai felmenőket, mentesítve magukat a légiósok számát szabályozó rendelkezés alól. A leghíresebb vétkesek az uruguay-i Alvaro Recoba és a brazil világbajnok Dida voltak.

Sulejman Demollari már ezen a fekete-fehér felvételen sem volt fiatal...

Ali Dia számára Weah volt a kulcs a Premier League-be

Carlos Kaiser történetéhez hasonlóan Ali Dia is valótlan adatokkal haknizott. Ő angol menedzsereket hívogatott telefonon 1996-ban, az aranylabdás George Weah-ként mutatkozott be, és így ajánlotta be saját magát, mint Weah egykori PSG-s csapattársát. Végül a Southampton menedzerénél, Graham Sounessnél ért révbe, mivel akkor a szakvezető csatárhiánnyal küszködött, így próbaképpen egy hónapra látatlanba leszerződtette a csatárt. Dia egyetlen mérkőzést még játszott is a Sotonban, de becserélése után nem sokkal le is cserélték, mert ahogy csapattársa, Matthew Le Tissier visszaemlékezett: „Úgy botladozott a pályán, mint Bambi a jégen.”

Ali Dia a Southampton melegítőjében 

Bogarde, aki kínosan ügyelt a részletekre

Végezetül ejtsünk szót Winston Bogarde-ról, akinek játéktudásához kétség sem férhet, ám pályafutásának utolsó éveiben arról híresült el, hogy a Chelsea-nél kínosan ügyelt arra, hogy szerződése minden pontját betartsa, és így ne lehessen kirúgni: ugyanis a játékot illetően már nem volt túl motivált, de az angolok legjobban fizetett játékosai közé tartozott. Hogy ez mennyire jól ment Bogarde számára, azt jól jelzik a statisztikái: három és fél év alatt 10 meccset játszott.

Egy újabb ritka pillanat: Bogarde labdába rúg a Chelsea mezében

 írta: Villányi Gergely

Az írás a szerző a pozsonyi Új Szó 2018.02.13-i Focitipp mellékletében megjelenő cikkének felhasználásával készült.

/A cikk a pozsonyi Új Szó 2018.07.17-i Focitipp mellékletében jelent meg/

Az amerikai Elliott Management Corporation befektetési alap tulajdonába került az AC Milan. A cég július 11-i nyilatkozata szerint a futballklub tulajdonosa, a kínai Li Jung-hung nevével fémjelzett Rossoneri Sport Investment nem tudta törleszteni az - eredetileg több mint 300 millió eurós - adósságának aktuális részletét az Elliott felé, amely így átvette a vállalatot, és vele a klubot is.

Már a kezdet sem volt egyszerű

Silvio Berlusconi 31 év után, tavaly áprilisban adta el imádott csapatát, az AC Milant 740 millió euróért a kétes hírű Li Jung-hung kínai üzletember vezette luxemburgi Rossoneri Sport Investment Lux-nak. Bár Li Yonghong állítása szerint hazájában számos jólmenő vállalkozás tulajdonosa – többek között a bányászati és az ingatlan szektorban -, minden kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani érdekeltségét az általa említett üzletekben. Már az átadás-átvétel sem ment zökkenőmentesen, hiszen csaknem egy évig húzódtak a tárgyalások. A hírek fedezetlen ígéretekről, banki garanciák hiányáról és eladósodott vevői háttérről szóltak, míg végül tavaszra megtörtént a tényleges eladás. Az üzlet lezárásában az Elliott nyújtott segítő kezet Li Jung-hungéknak, több mint 300 millió eurós kölcsön formájában. Ezután tavaly nyáron az új vezetés több mint 200 millió eurót költött a csapat megerősítésére, ami miatt az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) idén június 27-én úgy döntött, hogy a pénzügyi szabályok megsértése miatt kizárja az európai kupákból a milánói csapatot. A rendezetlen pénzügyek nemcsak a csapatot sújtották, hanem a háttérben is jelentős változásokat hoztak azzal, hogy a hiteltörlesztés hiánya miatt az Elliotthoz került a klub.

 Itt még minden szépnek tűnt. Berlusconi és Li kézfogása.

Ki is ez az Elliott Management Corporation?

A céget 1977-ben alapította Paul Singer, a családjától és a barátaitól származó, mindössze 1,3 millió dolláros befektetéssel. Ma a cég több mint 34 milliárd dolláros vagyont kezel, és Singert a világ egyik legrettegettebb befektetőjeként tartják számon. A cég az utóbbi években terjedő aktivista befektetés élharcosa, ami azt jelenti, hogy azokban a vállalatokban, ahol részesedést szerez, kikényszeríti az üzlet átstrukturálását, a menedzsment átszervezését, vagy akár a cég eladását is, a magasabb profit reményében. Az Elliott az utóbbi 5-6 évben több mint 50 cégben hajtott végre hasonló átalakításokat világszerte. Emellett Singer eladósodott országok adósságának felvásárlásában is érdekelt, amit aztán nagyon magas profittal ad tovább, vagy hajt be. Singer egyik leghírhedtebb ügylete is ilyen volt Argentínával, amikor egy több mint 10 évig húzódó tartozási vita részeként zár alá vetette az ország egyik hadihajóját Ghánában. Az eset után Argentína akkori elnöke, Christina Fernández de Kirchner pénzügyi terroristának, keselyűnek és vérszívónak titulálta az üzletembert.

Paul Singer megítélése sem egyértelmű. 

Már mások is szemet vetettek a klubra

Még mielőtt a Milan az Elliott kezébe került volna, volt már szó arról is, hogy Li Yjung-hungék eladják a klubot. Két jelentős érdeklődőről számoltak be a hírek. Az egyik az amerikai labdarúgás második vonalában szereplő, egykor szebb napokat is megélt New York Cosmos olasz származású elnöke, Rocco Commisso volt, aki egyes források szerint 500 millió eurót ajánlott a csapatért. Commisso az alapítója és vezérigazgatója a New York-i székhelyű Mediacom médiabirodalomnak, és a Forbes becslése szerint vagyona 4,5 milliárd dollárra rúg.

Rocco Commisso által biztosított lett volna az olasz vonal.

A másik komoly érdeklődő pedig - a hírek szerint - a Ricketts család volt, akik a Chichago Cubs baseballcsapatát is birtokolják. A Ricketts család becsült vagyona több mint 4 milliárd dollár, melynek nagy része a TD Ameritrade brókercégből származik, valamint 25%-os részesedésel rendelkeznek a CSN Chichago tévécsatornában. Mindkét érdeklődő komoly szándékot mutatott a Milan megvásárlására akkor is, amikor a klub már az Elliott kezébe került, de Singerék közleményben jelezték, hogy jelenleg nem kívánják a milánói klubot eladni.

 A Ricketts családot is komolyan érdekelte a Milan.

Az Elliott tervei a Milannal

Bár sokan azt várták, hogy az Elliott rögtön túlad a hétszeres BL-győztesen, Singer mégis elkötelezte magát a klub pénzügyi stabilitásának és józan irányításának visszaállítása iránt, valamint célként nevezte meg a Milan visszajuttatását Európa legjobbjai közé. Mindezeket szem előtt tartva az Elliott azonnali, 50 millió eurós tőkeinjekciót ad a klubnak erre a célra, és további anyagi hozzájárulásáról biztosította a csapatot. Sajtóhírek szerint Singer szívesen látná a milánói klub vezetésében az Arsenal jelenlegi vezérigazgatóját, Ivan Gazidist, ami talán nem is lenne annyira meglepő, hiszen Singer köztudomásúan Arsenal-szurkoló, és gyakran megfordul az Emiratesben a csapat meccsein is. Bár az Arsenal pályán elért eredményei nem voltak túl fényesek az utóbbi években, a csapat anyagi háttere rendkívül stabil, így Gazidis valószínűleg sokat tudna segíteni az AC Milan helyzetének rendezésében is. Mindennek azért talán a pályán is lenne nyoma, főleg ha arra gondolunk, hogy a legutóbbi Európa Liga-sorozatban mennyire könnyen jutott túl az Arsenal a hétszeres BL-győztesen (Milánóban 2-0-ra nyert az Arsenal, Londonban pedig 3-1-re).

Ivan Gazidis biztosan rendet vágna a klub pénzügyeiben.

Többen feltették a kérdést, hogy vajon az Elliott a többi befektetéséhez hasonlóan túlad-e a klubon, amint annak eladásából megfelelő profitra tehet szert, vagy pedig ténylegesen hosszútávra terveznek a csapattal. A Milano Finanza információi szerint a vezetés jelenlegi terve az, hogy még legalább 5 szezon erejéig megtartja a csapatot, és legalább 1 milliárd euróért értékesíti azt. A hírportál arról is tudósít, hogy kisebbségi – 5 és 20% közötti – részesedést szerezhet a klubban a milánói származású üzletember, Riccardo Silva. Silva társalapítója az MP & Silva sportmarketing-ügynökségnek, valamint társtulajdonosa a Miami FC-nek, így nagy tapasztalata van a futball világában, míg milánói származása pluszpont lenne a szurkolók szemében is. A klub igazgatótanácsa július 12-i ülésén határozatképtelen volt a négy kínai tag távolmaradása miatt, várhatóan a július 21-i ülésen nevezhetik ki az igazgatótanács új tagjait. A tanács elnöke minden valószínűség szerint Paolo Scaroni lesz, aki a brit Rothschild Group alelnöke, és korábban olyan olasz állami cégek igazgatásában is részt vett, mint az Eni és az Enel, és már tavasz óta tagja a Milan igazgatótanácsának. 

Scaroni az Eni vezetésében is részt vett már.

A klublegenda, Paolo Maldini visszatérése újra napirendre került

Ahogy már korábban is, most is felmerült annak a lehetősége, hogy Paolo Maldini visszatérhet a klubhoz. Vele kapcsolatban az utóbbi napokban több pozíció is szóba került a különböző olasz hírportálokon: egyesek potenciális igazgatótanácsi tagként, mások leendő technikai igazgatóként említik, míg vannak olyanok, akik a klub nagyköveteként jósolják meg a visszatérését. A Milano Finanza szerint Maldini valós döntési jogokat szeretne, nemcsak egy „kirakatállást“, amilyen Javier Zanettié az Internél, ám az Elliott a valódi irányítást tapasztaltabb (üzlet)emberekre bízná. Maldini szerepvállalása már a kínai éra alatt is felmerült, ám akkor is azon bukott meg a technikai igazgatói kinevezése, hogy ő szabad kezet szeretett volna a döntésekben, ám a fontosabb kérdésekben egyeztetnie kellett volna Massimiliano Mirabelli sportigazgatóval, vitás ügyekben pedig Marco Fassone vezérigazgató mondta volna ki a végső szót. Mindezek ismeretében nem lenne meglepő, ha a klublegenda most is szigorú feltételekhez kötné a visszatérését, de erről biztosabbat valószínűleg csak a július 21-i igazgatótanácsi ülés után fogunk megtudni. Érdemes megjegyezni, hogy Riccardo Silva és Paolo Maldini társtulajdonosai a Miami FC-nek, így az olasz üzletember lehetséges szerepvállalása a klubnál hozzájárulhat a Milan legendájának visszatéréséhez is.

Maldini és Silva már jól ismerik egymást. 

A csapat jelenlegi helyzete

A most véget ért szezont már teljes egészében a kínai vezetés alatt játszotta le a csapat, azonban egy évvel ezelőtt hiába költöttek több mint 200 millió eurót az erősítésekre, csak egyetlen nemzetközileg is elismert klasszis érkezett Leonardo Bonucci személyében, de az ő teljesítménye is meglehetősen ingadozó volt a szezon során. Év közben edzőváltás is történt, Vincenzo Montella helyét egy klublegenda, Gennaro Gattuso vette át, de ő is csak a hatodik helyre volt képes bekormányozni a Milan hajóját, csakúgy mint Montella egy évvel korábban. Ami biztosnak tűnik, hogy a következő szezonnak is Gattuso irányításával vág neki a gárda, ám arról nincs információ, hogy az 50 millió eurós tőkeinjekciót az átigazolásokra, vagy esetleg másra fordítják, valószínűleg erről is az új igazgatótanács felállása után lehet majd többet tudni.

Egyelőre csak Gattuso helye tűnik biztosnak. 

 írta: Villányi Gergely

5543 perc, ami még könnyen lehet 5633 vagy 5663 perc is. Eddig 5543 percet játszott Ivan Rakitic az idei szezonban ha összegezzük az FC Barcelonában és a horvát válogatottban játszott perceit, és még hátravan a világbajnokság döntője, ahol a középpályás szintén érdekelt lesz. 55 meccsen lépett pályára a klubjában, és 15 mérkőzést játszott címeres mezben, így 1 év alatt összesen 92,4 órát töltött a pályán, ami 3,8 napot jelent. Nála többet nem volt egy topjátékos sem játékban. Hihetetlen számok, csak összehasonlításképpen a franciák oldalán a hasonló poszton játszó, és ugyanúgy meghatározó szerepet betöltő Paul Pogba összesen 49 meccset és 3813 percet töltött a gyepen a most véget ért szezonban, ami 63,6 órát és 2,6 napot jelent. Több mint 1 nappal játszott kevesebbet Rakiticnél. 

Ráadásul Ivan Rakitic az angolok elleni elődöntő előestéjén betegen feküdt a hotelszobájában, saját elmondása szerint:

"Majdnem 39 fokos lázam volt a meccs előtti este. Feküdtem az ágyban és próbáltam erőt gyűjteni, hogy tudjak játszani az elődöntőben. Ha a fináléban egy lábbal kellene játszanom, akkor úgy lépnék pályára."

Az alábbi képen pedig Ivan Rakitic az angolok elleni mérkőzés hosszabbításának utolsó perceiben:

Persze van benne szándék az időhúzásra, tördelni a játékot, tudja ő jól, hogy egy kis kakaskodás az ő malmukra hajtja a vizet, de egy fárasztó szezon után, egy betegen lejátszott meccs hosszabbításának végén is pontosan tudja, hogy meddig mehet el a viaskodásban. És ez az, ami miatt a horvátok döntőt játszanak: tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mikor mit kell tenniük a pályán, és mindezt hihetetlen fanatizmussal teszik. Félreértés ne essék, szinte minden topjátékos egy fárasztó klubszezon után, kizsigerelve érkezett a VB-re. Éppen ezért is van az olyan összetevőknek nagy jelentősége, hogy mennyire egységes egy csapat, és mennyire hisznek egymásban és a csapatukban a játékosok. Anglia és Uruguay szintén nagyon erős volt mentálisan, így nem csoda, hogy messzire jutottak, de a gyengébbnek tartott oroszok és svédek is tovább voltak versenyben - a nagyfokú fegyelmezettség és a precíz csapatjáték elegyével-, mint a nagy esélyesnek kikiáltott Németország és Spanyolország, akiket morális problémák bomlasztottak a torna előtt. Bár a horvátoknál is volt személyi probléma a világbajnokság alatt, hiszen Nikola Kalinicet hazaküldték az első csoportmeccs után, mégis az volt az ember érzése, hogy inkább a hasznukra vált ez az affér, és még egységesebbé váltak azzal, hogy kilökték maguk közül azt, aki a saját érdekeit a csapaté elé helyezte. A hit és a kitartás sokmindenre képes, akár még arra is, hogy 9 nap alatt lejátszott három 120 perces csata után is megnyerd a következő meccsedet, akár hosszabbítás után is...

 írta: Villányi Gergely

Szerkesztőnk, Villányi Gergely cikke a Levante játékosával, Enis Bardhival!

Enis Bardhi itt még újpestiként ünnepel

Már a nyolcaddöntőkön is túljutottunk a világbajnokságon, így ezt a nyolc mérkőzést is összegezhetjük. A legnagyobb meglepetést Oroszország és Svédország  nyolc közé kerülése jelentette, hiszen egyik válogatott sem brillírozott az elmúlt világbajnokságokon. A svédek továbbjutása a legmeglepőbb, hiszen most Zlatan Ibrahimovic nélkül jutottak olyan messze, mint vele sohasem. Az oroszoktól azért volt némi esély a meglepetésre, hiszen a házigazda sokszor pluszenergiákhoz jut a saját szurkolói előtt. De nézzük, hogy számunkra mik voltak a nyolcaddöntők legjei!

A legtöbbet futó játékos:

Aleksandr Golovin 16 kilométert futott a spanyolok ellen, ami még akkor is iszonyatosan nagy szám, ha mindezt 120 perc alatt tette meg. A CSKA Moszkva játékosát egyébiránt már számos európai sztárcsapattal hírbe hozták, többek között a Juventusszal is. 

A legszebb gól:

Benjamin Pavard gólja az argentínok ellen

A legtöbbet passzoló játékos:

Sergio Ramos az oroszok ellen 184-szer próbálkozott passzal, és 174-szer pontosan is tette mindezt. Annak ellenére kiemelkedő adat, hogy szintén hosszabbítás után alakult ki ez a szám, hiszen a többi mérkőzésen már feleennyi passzal is első lehetett bárki.

A legszebb csel:

Neymar csele Mexikó ellen

A legtöbb labdaszerzés:

Bár Mário Fernandes (CSKA Moszkva) 13-szor szerzett labdát a spanyolok ellen, ebből két alkalommal a hosszabbításban, így ez az elismerés a svéd Viktor Claessont (Krasznodar) illeti, aki 90 perc alatt 12-szer szerzett labdát a svájciaktól.

A legnagyobb védés:

Jordan Pickford (Everton) védése Kolumbia ellen. Szerencsétlenségére nem sokat ért, hiszen a védésből szöglet, a szögletből gól lett, így a figyelem gyorsan Yerry Mina góljára terelődött. Azért Pickford a 11-eseknél is odatette magát, és Carlos Bacca büntetőjének védésével nagyban hozzájárult az angol továbbjutáshoz.

A legtöbbet és a legpontosabban passzoló csapat:

Spanyolország 1115-ször próbálkozott meg passzal, amiből 1008 pontos is volt, így 90,4%-os pontossággal passzoltak Ramosék. Persze, valószínűleg ezt a címet inkább elcserélték volna a továbbjutásra.

A legnagyobb kapushiba:

Jan Vertonghen (Tottenham) ívelt fejesgólja a japánok ellen, amit Elji Kawashima csúnyán elnézett. Talán nem véletlen, hogy a 35 éves hálóőrnek nincs most csapata, hiszen a francia másodosztályú Metznél szerződést bontott a VB előtt. Kawashima pályafutása alatt 379 mérkőzésen 527 gólt kapott, és hiába sikerült európai csapatokhoz szerződnie (Metz, Dundee United, Standard Liége, Lierse), maradandót nem sikerült alkotnia.

 A legunalmasabb mérkőzés:

A spanyol-orosz meccs passztérképe többet mond minden szónál. A spanyolok az orosz kaputól nagyon távol alakítottak ki meddő mezőnyfölényt, és általában Akinfejevtől 20-25 méterre már megállt a tudományuk.

A legszebb akció és a legizgalmasabb mérkőzés:

A Belgium-Japán mérkőzés szinte minden gólja szépségdíjas volt, de az utolsó belga gól egy kevés húzásból összehozott mesteri kontra eredményeként született. Courtois egy lehúzott szöglet után indította De Bruyne-t, aki egy hosszú labdavezetés után kitette a labdát Meuniernek, akinek a beadását Lukaku átlépte, így Chadli tisztán az üres kapuba lőtt a hosszabbítás utolsó percében.

 írta: Villányi Gergely

A világbajnokság első nagy szakasza véget ért a csoportmeccsekkel. Sőt, igazából már jóval túlvagyunk a meccsek kétharmadán, hiszen eddig 48 meccset láthattunk, és már csak 16 mérkőzés van hátra. Érdemes tehát röviden összegezni az eddigieket, így csoportonként írtunk egy kis összefoglalót a történésekről, és minden csoportból kiválasztottuk az általunk legszebbnek vélt találatot is, valamint egy kicsit előretekintünk a nyolcaddöntőkre is.

A VB eddigi legnagyobb kérdése: Ki irányítja igazából Argentínát?

(Messi tart eligazítást a társaknak a Nigéria elleni meccs szünetében)

A csoport

Uruguay és Oroszország igazából nagy nehézségek nélkül jutott tovább, Egyiptom és Szaúd-Arábia nem igazán tudott érdemben beleszólni a továbbjutás kérdésébe. Mondhatnánk, hogy talán ha Mohamed Salah tud játszani az első meccsen ( Egyiptom – Uruguay 0-1 ), akkor a „fáraóknak“ több esélye lett volna, de igazából Szaúd-Arábia ellen (1-2) is kevés volt egyedül. Persze nagy kérdés, hogy a Liverpool sztárja egyáltalán hány százalékos állapotban játszott a VB-n. A két továbbjutó közül pedig Uruguaynak van nagyobb esélye, hogy a 8 közé kerüljön, hiszen az kiderült, hogy jobb csapat, mint az orosz, valamint a tudása is sokkal közelebb van a portugálokéhoz, mint az oroszoké Spanyolországhoz.

Cserisev gólja Szaúd-Arábia ellen

B csoport

Itt is volt két kiemelkedő csapat, és azért is lehetett végig nyílt a továbbjutás kérdése, mert Portugália és Spanyolország már az első körben találkozott, és remizett is (3-3). Az utolsó körben elért döntetleneknek (Irán – Portugália 1-1, Spanyolország – Marokkó 2-2) sem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen egyik nagycsapat sem adta ki magából a maximumot. Bár sem a spanyolok, sem a portugálok nem hengereltek a kiscsapatok ellen, egymás ellen bizonyították, hogy fel tudnak pörögni, ha kell. Mindkét csapatra nehéz nyolcaddöntő vár, hiszen a spanyoloknak a házigazda oroszok ellen kell játszani, ami sosem könnyű, míg a Portugála – Uruguay meccsen két nagyon hasonló gárda találkozik.

Nacho Fernández gólja Portugália ellen

C csoport

Ez a csoport már jóval kiegyenlítettebb volt, így Peru számára végzetesnek bizonyult a mérkőzések sorrendje, hiszen az utolsó körben elért francia-dán döntetlen (0-0) mindkét csapatnak megfelelő volt. Peru a játéka alapján talán többet érdemelt volna, de régi közhely, hogy a “focit gólra játsszák”, és nekik még tizenegyesből sem sikerült betalálni az első két meccsen. Látva a dánok kicsit szerencsés továbbjutását, és az eddig parádézó horvátok teljesítményét, nagy meglepetés lenne, ha Eriksenék a legjobb 8-ba jutnának. A franciák eddig hozták a minimumot, de az argentínok ellen sosem lehet biztosra menni.

Eriksen gólja Ausztrália ellen

D csoport

Ebben a csoportban Horvátország messze kiemelkedett, amit talán - a pótselejtezők előtt kapitányt váltó – déli szomszédaink sem gondoltak volna pár hónappal ezelőtt. Argentína végül megmentette a becsületét nagy nehezen, de ma már mindenki arról beszél, hogy igazából Lionel Messi lett a szövetségi kapitány is, míg Jorge Sampaoli már csak bábként ugrabugrál a kispad előtt. Ebben lehet is valami, hiszen Nigéria ellen a „papíron szereplő szövetségi kapitány“ engedélyt kért Messitől Agüero cseréje előtt, míg a lefújás után egyedül ünnepelt. Annyira nem volt szembetűnő a sajtó számára, de talán az jelezte leginkább, hogy az argentínokat már nem Sampaoli irányítja igazából, hogy Messiék első cseréje előtt a beálló Cristian Pavón számára az egyik kispadon ülő nagy öreg, Lucas Biglia adta a taktikai utasításokat. A nyolcaddöntőben csak az szól a horvátok kiesése mellett, hogy a csoportban parádézó csapatok sokszor gyorsan pofára esnek az egyenes kieséses rendszerben, az argentínok esetében viszont bármi megtörténhet a franciák ellen. Az sem lenne meglepetés, ha továbbjutnának, de az sem, ha Griezmannék kitömnék őket.

Rebic gólja az argentínok ellen

E csoport

A brazilok annak ellenére megnyerték a csoportot, hogy elég nehézkesen indultak (döntetlen Svájc ellen, majd az utolsó percben elért győzelem Costa Rica ellen). Svájc hozta amit tud, könyörtelenül kihasználta az ellenfelek hibáit, így megérdemelten készülhet Svédország ellen, ahol egy nagyon hasonló ellenféllel néz szembe, hiszen a svédek is csapatként erősek, akik kivárásra játszanak. Brazília Mexikóval találkozik a nyolcaddöntőben, ahol az is eldől majd, hogy Neymarék fejlődési görbéje tovább emelkedik, vagy megtörik majd. Mindenesetre az jól jöhet még a brazilok számára, hogy sem Neymar, sem Coutinho, sem Gabriel Jesús nincs kifacsarva a klubszezon után.

Coutinho gólja Svájc ellen

F csoport

A címvédők átka utolérte Németországot. A ’98-as világbajnok franciák óta minden címvédő búcsúzott a csoportmeccsek után, és ez most sem történt másként. A németek mélyen tudásuk alatt játszottak, és igazából már ahhoz is szerencse kellett nekik, hogy az utolsó körben még legyen esélyük. Mexikó és Svédország szervezettségének, fegyelmezettségének és csapategységének köszönhetően a legjobb 16 közé jutott, de ott már lehet, hogy mindez kevés lesz a továbbjutáshoz.

Toivonen gólja a németek ellen

G csoport

Belgium - hasonlóan a horvátokhoz -, nagyon magabiztosan menetelve nyerte meg a csoportot, igaz, az utolsó körben inkább két B csapat találkozott az Anglia - Belgium (0-1) meccsen. Anglia hozta az elvárt győzelmeket az első két körben, míg Belgium ellen taktikázott, hogy a könnyebbnek vélt ágra jusson. Igen ám, de így a nyolcaddöntőben Kolumbiával találkozik, míg Belgium Japánnal, így az első akadály Hazardéknak lesz könnyebb, és csak később jöhet számukra Brazília, Franciaország, Portugália vagy Uruguay.

Mertens gólja Panama ellen

H csoport

A legkiélezettebb csoport volt a VB-n, amit jól mutat, hogy a szenegáliak csak a több sárgalapjuk miatt estek ki Japánnal szemben. Egy kicsit el is taktikázták magukat az afrikaiak, mivel arra számítottak, hogy Kolumbia majd egy békés döntetlennel beéri az utolsó meccsen. Mivel Falcaóék nem így gondolták, és a végefelé hintettek egyet Manééknak, míg a másik meccsen a lengyelek becsületből legyőzték Japánt, hiába volt többre hivatott Szenegál az első két meccse alapján, búcsúzni kényszerült. Kolumbia Anglia, míg Japán Belgium ellen készülhet a nyolcaddöntőben. Az ázsiaiak továbbjutása lenne nagyobb meglepetés, de azért Kolumbiának is bravúr kell a továbbjutáshoz.

Falcao gólja a lengyelek ellen

 írta: Villányi Gergely

„Igazságtalan lenne a labdarúgás modern kori kapcsolatát az analízissel forradalomként jellemezni, ugyanakkor mégis többről van itt szó szimpla evolúciónál. Talán a reformáció a legjobb kifejezés: a játék ugyanaz, de ahogyan játsszák, az folyamatosan változik. Mi pedig ennek a folyamatnak a legizgalmasabb szakaszában vagyunk, amikor évente, hetente, sőt naponta merülnek fel új szempontok, amikor a fejlődés szinte alig követhető gyorsasággal megy végbe, és minden egyes lépéssel egyre távolabb kerülünk attól az embertől, akit az első futballelemzőnek tartanak: Charles Reep repülő alezredestől.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Reep eredetileg könyvelő volt a Királyi Légierőnél, és amikor 1933-ban Herbert Chapman híres Arsenaljának csapatkapitánya, Charles Jones látogatást tett a részlegénél, és részletesen elemezte csapata játékát, Reep elhatározta, hogy szakmáját ötvözi szenvedélyével, és a labdarúgást lefordítja a számok nyelvére. A háború miatt csak az 1950-es évektől kezdte meg a munkát, de Reep így is több mint 2200 mérkőzést jegyzetelt le, és átlagosan 80 munkaórát szentelt egy meccsnek, így csaknem 30 évet szánt minderre az életéből.

 Charles Reep, az első futballelemző

Az esti meccsekre bányászsisakban ment, hogy a sisakra erősített lámpa fényénél tudjon jegyzetelni. Kiindulópontjai kiválóak voltak, hiszen ő is minden eseményt különválasztott jegyzeteiben, külön jelölte a passzok hosszát, irányát, magasságát, sikerességét, sőt még a passzt adó és a passzt kapó játékos pozícióját is! Az általa összegyűjtött adatokból Bernard Benjamin statisztikussal írtak egy tudományos dolgozatot Ügyesség és szerencse a profi futballban címmel, amit 1968-ban a Journal of the Royal Statistical Society című lapban publikáltak. Bebizonyították, hogy „Reep kódrendszere valóban alkalmas a tudományos igényű elemzésre. És elsőként mutatta ki, hogy a játék számos aspektusa erős és állandó numerikus mintázatot követ.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Rögzítették, hogy durván minden kilencedik lövésből lesz gól, hogy a passzok sikerességének aránya körülbelül 50%, és minden azt követő passzal csökken a sikeresség esélye. Kiválóan meglátták, hogy döntő jelentősége van az ellenfél büntetőterületén belül szerzett labdáknak, sőt, nevet is adtak a letámadásnak. Azonban Reep elkövette azt a hibát, hogy meg akarta teremteni a labdarúgás nagy általános szabályát, és egy mindig győztes stratégiát kívánt létrehozni. Nem törődött azzal, hogy nem minden szám lényeges és igaz az eredményesség szempontjából. Így arra a következtetésre jutott, hogy az a nyerő taktika, ha a csapatok minél kevesebbet passzolnak, és minél gyorsabban az ellenfél kapuja elé juttatják a labdát, így a hosszú, előreívelt labdákkal térül meg legjobban a befektetett energia. „Reep próbálkozása, hogy a számokat a stratégia szolgálatába állítsa, kudarcot vallott, ő ugyanis abszolutista volt: az adatokat kizárólag arra használta, hogy bizonyítsa saját elméletét. Az egyetlen igaz szabály helyett inkább a számokban rejlő sokféle igazságot és hazugságot kellett volna kimutatnia.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy Reep rossz úton indult el, hiszen az adatok, amelyeket rögzített, megfelelnek a mai elemzések kiindulópontjainak, és több törvényszerűségről is lerántotta a leplet, így munkássága mindenképpen tiszteletre méltó. Talán, ha Reepnek is lehetősége lett volna videózni, még több igazságra derült volna fény, ugyanis az elemzések szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy újra és újra vissza tudjanak nézni egy mérkőzést. Ma már szinte minden meccset rögzítenek, azonban nem is olyan régen még a mérkőzésekről szóló videókazetták voltak a klubok elsőszámú forrásai. A kazetták pedig sokszor eltűntek a postai kézbesítés során, sokszor nem is véletlenül. A 2006-os világbajnokság negyeddöntőjében a tizenegyes párbaj előtt Jens Lehmann, a németek kapusa egy kis cetlit kapott, amin leírták neki, hogy az argentinok közül ki hova lövi általában a büntetőt. Ezt a kis cetlit Lehmann a sportszárába dugta, majd minden argentin büntető előtt elővette. A németek kapusa minden lövésnél jó irányban vetődött, és kettőt ki is védett, csapata bejutott az elődöntőbe. A világ számára ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy érdemes figyelni a részletekre is.

Jens Lehmann les a cetliről 

A számok megcáfolnak olyan hiedelmeket is, amiket eddig magától értetődőnek gondoltunk. Például vannak olyanok, akik szerint „a szöglet már fél gól”. Nos, Chris Anderson és David Sally Számháború című könyvükben megvizsgálták a 2010/2011-es Premier League 134 mérkőzésén elvégzett 1434 szögletrúgást, és arra a következtetésre jutottak, hogy 1 szöglet 0,022 gólt ér, tehát több mint 45 szöglet után esik 1 gól. Bizonyára nem véletlen, ha napjaink ikonikus csapata, az FC Barcelona sokszor be sem adja a szögletet, hanem gyorsan elvégzik egy kis passzal, akár egy mezőnybeli szabadrúgást, vagy egy bedobást. Talán attól is a világ legnépszerűbb játéka a labdarúgás, hogy ebben a sportágban a legnagyobb az aránytalanság az erőfeszítések és a gólok száma között, ami a taktikai elemek fejlődésével még tovább nő.

Azonban nem árt, ha néha a számok mögé nézünk, és megvizsgáljuk a körülményeket is. Még olyan edzőlegendák is tévedhetnek, mint Alex Ferguson, aki abba a hibába esett, hogy azokat az adatokat vette csak figyelembe, melyek a megérzéseit támasztották alá. Ferguson ugyanis azért adta el Jaap Stamot a Lazionak, mert az elemzésekből az derült ki, hogy a holland védő egyre kevesebbet szerel. Pedig a 29 éves hátvéd pont azért szerelt akkoriban kevesebbszer, mert egyre jobb volt, egyre tökéletesebben helyezkedett, így feléje sem vitték a labdát. A be nem következett dolgokat nehezebb érzékelni és elképzelni, mint a már bekövetkezett mozzanatokat. „Ezt persze nehéz elfogadni – még Fergusonnak is -, mert kontrafaktuális gondolkodást igényel, vagyis el kell képzelnünk egy a tényeknek ellentmondó világot, amely nem létezik.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború)A skót menedzser később élete egyik legnagyobb hibájának nevezte Stam eladását. A legjobb védők kevés sárga lapot és szabálytalanságot, sőt, sokszor kevés szerelést könyvelhetnek el, mivel kifogástalan helyezkedésükkel megelőzik mindezt. Ugyancsak nehéz mérni azt is, ha egy középpályás, vagy egy támadó kiváló helyezkedésével lezárja a passzsávokat, és így kényszeríti hibára ellenfeleit. Tehát a számok önmagukban még nem mindig jelentenek segítséget, érdemes további kérdéseket feltenni a segítségükkel, így juthatunk el a helyes következtetésekig.

Sir Alex Ferguson és Jaap Stam 

A statisztikusok szerint csaknem a gólok fele köszönhető a szerencsének, tehát a véletleneknek is döntő szerepe van a fociban. Így fordulhat elő, hogy hiába beszélhetünk a futballban is esélyesekről és esélytelenebbekről, az esélyesek is csak nagyjából 50%-ban képesek hozni a papírformát, köszönhetően a véletleneknek és a döntetleneknek. Azonban hiába múlik fele részben csak a szerencsén egy mérkőzés, Juanma Lillo, a filozofikus spanyol edző szerint – akit Guardiola is mesterének tart – „Az edző feladata az, hogy növelje egy mérkőzés megnyerésének a valószínűségét. Edzőként minden létező eszközzel dacolnunk kell a szerencsével.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború) Nincs tehát tökéletes recept a sikerre, még az sem jelent garanciát a bajnokság megnyerésére egy csapat számára, ha ő lövi a legtöbb gólt, vagy ő kapja a legkevesebbet. A futball az egyensúly játéka támadás és védekezés között, hiszen ma már nem beszélhetünk rossz védelmekről és rossz támadósorokról, az egész csapat támad, és az egész csapat védekezik. A támadásokat a kapusoktól indítják, a védekezést pedig a támadók kezdik meg. Nem az Atletico Madrid rendelkezik napjaink legjobb játékosaival, de Diego Simeone olyan szinten aknázza ki csapata lehetőségeit és teremti meg az egyensúlyt, hogy hiába kell évről évre új csapatot építenie, mindig ott vannak a végső elszámolásnál minden sorozatban. Persze most mindenkinek az jut eszébe, hogy a Bayern München ellen kibekkelték az elődöntő visszavágóját, de ne felejtsük el azt sem, hogy az első mérkőzésen volt, hogy a saját kapujuk előtt támadták le a németeket. Ugyanez igaz, csak kicsiben, Dárdai Pál Herthájára is. A 2015 őszi hannoveri meccsüket kapura lövés nélkül nyerték meg egy öngólnak köszönhetően, mégsem a szerencsével, sokkal inkább Dárdai Pál felkészültségével magyarázzák, hogy a berlini csapat a kiesés helyett a dobogóért harcolt a Bundesligában. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy egy csapat labdabirtoklási aránya összhangban van a sikerrel, hiszen egy játékos körülbelül 1-2 percig birtokolja a labdát 1 meccs során, a labdabirtoklás a csapat kollektív eredménye. A passzok pontosságában döntő szerepe van az ügyességnek, a labda nélküli mozgásnak és a helyezkedésnek is. Ezért is mondják, hogy „a focit lábbal űzik, de fejjel játsszák”, hiszen nagy jelentősége van a játékintelligenciának, ami magában foglalja az anticipációt is. Ha tudom, mit fog a társam csinálni, akkor az már fél siker, ha azt is tudom, hogy az ellenfél mivel rukkol elő, akkor az már majdnem biztos győzelem. A labdarúgásban döntő fontosságú a szervezettség, és a gyenge láncszemek megvédésének képessége. Erre épül az olaszok által kifejlesztett játékrendszer és játékfilozófia, a catenaccio, vagy a Dinamo Kijev legendás edzője, a diplomás mérnök Valerij Lobanovszkij elképzelése is, mely arra irányult, hogy a futball a leggyengébb láncszemek játéka, és a hibák egyéni és csapatszintű minimalizálásával lehet sikereket elérni. Egy apró, rossz alkatrész ugyanis a csapat egész gépezetét képes elrontani, mert valószínűleg az ellenfél is ott próbál meg veszélyt okozni, ahol a leginkább esélye van a gólszerzésre. „A taktika alapvetően mindig egy csapat gyengeségeinek minimalizálásáról és erősségeinek maximalizálásáról szól. A cél egyszerű: előnyhöz jutni az ellenféllel szemben, és ez évezredek óta így van.” (Gianluca Vialli – Gabriele Marcotti: The Italian Job: A Journey to the Heart of Two Great Footballing Cultures) Mivel a számok az újítókat segítik, a „kicsiknek” mindig lesz esélye a futballban, amíg képesek valami váratlannal előrukkolni. Azonban a „nagyokat” sem kell félteni, mivel ők is tudják, hogy minden számokban mérhető adatot tudnak róluk, ezért elsősorban a kreativitásra fektetik a hangsúlyt. A Real Madrid utánpótlásában például kizárólag olyan feladatokat végeznek a játékosok, melyek során folyamatosan szükség van egyéni meglátásaikra, gyors gondolkodásukra, azokat a feladatokat, amelyek nélkülözik a szellemi aktivitást (pl. száraz futás, gátak fölötti ugrálás), a vezetők egyszerűen kihúzták a repertoárból.

A rengeteg adat tehát önmagában még nem garancia semmire, a megfelelő kérdések feltétele és a helyes konklúziók levonása, a kontrafaktuális gondolkodás a futball elemzői számára is nélkülözhetetlenek. A taktikai elemek fejlődésével és az ellenfelek egyre részletesebb feltérképezésével viszont egyre nagyobb szerep jut az elemzőknek, akiknek folyamatosan egyre mélyebbre kell jutniuk a futball számokban való kifejezésében. Mindezt aztán az edzőknek kell a csapat javára fordítaniuk, nekik kell a pontos következtetésekig eljutniuk, a döntéseket meghozniuk, és a lehető legkisebb mértékig lecsökkenteniük a szerencse szerepét. A kutatók szerint az edzők mindösze 15 %-ban felelősek egy csapat szerepléséért, a „fociban azonban apróságok döntenek, és ez a 15% bőven elegendő ahhoz, hogy különbséget tegyen győzelem és vereség, dicsőség és bukás között.” (Chris Anderson, David Sally: Számháború)

Írta: Villányi Gergely 

Felhasznált irodalom:

- Chris Anderson, David Sally: Számháború (Miért van minden másképp a fociban, mint ahogy gondoltad?), fordította: Illés Róbert. Kanári Könyvek (Akadémiai Kiadó), 2014.

- Jonathan Wilson: Futballforradalmak (A foci története és taktikai fejlődése az angliai kezdetektől a 2014-es brazíliai vb-ig), fordította: Hegedűs Henrik, Lukács Dániel, Mártha Bence, Nagy Ádám. Kanári Könyvek (Akadémiai Kiadó), 2014.

- Simon Kuper: A Football Revolution. Financial Times, 2011.06.17.

- Szymanski: Playbooks and Checkbooks: An Introduction to the Economics of Modern Sport. Princeton University Press, 2009.

- Gianluca Vialli – Gabriele Marcotti: The Italian Job: A Journey to the Heart of Two Great Footballing Cultures. Bantam Press, 2006.

- Villányi Gergely: Az edzés nem büntetés, hanem út a sikerhez. Új Szó, Focitipp melléklet, 2016.02.23.

- Külön köszönet Kovács Istvánnak, az InStat közép-európai vezetőjének.

A labdarúgás azonban a mérkőzésekben csúcsosodik ki, így a csapatok és a játékosok teljesítményét illetően a meccselemzések a döntőek. Éppen ezért nem meglepő, hogy az InStat elemzése egy-egy mérkőzésről átlagosan mintegy 60 oldalt tesz ki, melynek fele a két csapatról szól, a másik része pedig minden egyes játékosra részletesen kitér. Mindezt úgy készítik el az InStat munkatársai, hogy az elemzői csapatok a mérkőzések felvételeit többször átfésülik, és minden egyes eseményt külön rögzítenek. Mindezt nem könnyű véghez vinni, hiszen azonos időben több cselekményre is sor kerül, például egy csel véghezvitele közben van aki felfut, van aki visszazár, van aki védekezik a labdát birtoklóval szemben, van aki éppen kisegíti és biztosítja a kicselezni kívánt játékost, van aki már egy passzra helyezkedik és üres területre futva várja a labdát a cselezőtől. És mindez még tovább árnyalható, így nem csoda, hogy egy mérkőzés során több ezer esemény kerül rögzítésre. Minden eseményt címkékkel látnak el (pl.: passz, lövés, szöglet, beadás, párharc, stb.), így amikor egy edző csak egy bizonyos aspektusból akarja vizsgálni az adott mérkőzést, akkor ezt is megteheti. Akár egy egész estét eltölthet a monitor előtt csapata védekező pontrúgásainak vizsgálatával. Éppen ezért a mintegy 60 oldalnyi elemzés csak a legfontosabb mutatókat összegzi, az összes esemény papíron való rögzítésére esély sincs, különösképpen azért sem, mert a számítógépen való analizálásban rendkívül fontos szerepük van a videó-összeállításoknak. Hatalmas jelentősége van mind a 60 oldalas kivonatnak, mind a videó-összeállításoknak a következő ellenfélből való felkészülésben is, hiszen ha kellőképpen megismerjük az ellenfél erősségeit és gyenge pontjait, akkor a megfelelő taktikával elronthatjuk a játékukat, és a hiányosságaikat kihasználva le is győzhetjük őket. Az InStat elemzése világosan megmutatja, hogy egy csapat hosszú vagy rövid passzokkal operál, ezek közül hány százalék sikeres és mennyi sikertelen, utóbbiak közül mennyi volt a ki nem kényszerített hiba, hányszor sikerült a labdát azonnal visszaszerezni, és a pálya melyik negyedében. Feketén-fehéren kiderül, hogy milyen gyorsak az adott csapat passzai, s ezek közül mennyi volt a gólokat megelőző kulcspassz, vagy a szélről jövő beadások száma. Sokatmondó adat az is, hogy egy gárda mennyi ideig, és a pálya mely részein birtokolja a labdát, mindezt hőtérképen is kiválóan megmutatják nekünk. Nem mindig az a csapat nyer, amelyik többet birtokolja a labdát, ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy a labda huzamosabb ideig tartó birtoklásához technikailag képzett játékosokra van szükség, akik nyomás alatt is pontosan passzolnak, és olyan társakra, akik mindig megjátszhatóak a labda nélküli mozgásuknak köszönhetően. Nagy jelentősége van egy mérkőzés alakulásában annak is, hogy a csapatok milyen arányban nyerik meg a párharcaikat (A párharc során általában két játékos harcol meg a labdáért, például az egyik ki akarja cselezni a másikat, vagy egy felívelés során fejjel vívnak párharcot. Az esetek nagy részében a párharc testi kontaktussal jár.), a pálya melyik negyedében szerelnek a legtöbbet, azaz hol tudják megállítani ellenfelüket.

Az sem mindegy, hogy a pálya mely részén nyeri meg egy csapat a párharcait, hiszen hiába nyerik meg azok túlnyomó részét a saját kapujuk előtt, ha az ellenfél kapujánál nem képesek ugyanerre, akkor nagyon kevés az esélyük a gólszerzésre. Az elemzések arra is rávilágítanak, hogy egy csapat a pálya mely részein támadja az ellenfél kapuját, általában hány és milyen passzból építi fel a támadásait, valamint mennyire gyorsan jutnak el saját kapujuktól az ellenfél kapuja elé. Az ellenfél védekező területére érve azonban nem mindegy az sem, hogy eljutnak-e lövésekig, és ha igen, akkor azokra milyen pozíciókból kerül sor. Ezeket a mutatókat hámozzák ki és rakják az asztalunkra vagy a monitorunkra az elemzők, akik még tovább árnyalják a képet azzal, hogy az eddig felsorolt adatokat félidőkre, vagy akár 5-10 perces időintervallumokra is lebontják, hiszen nem mindegy, hogy egy csapat az első félidő végén passzol 90%-os pontossággal, vagy a mérkőzés utolsó negyedórájában. Annyira fontos szegmensei a mai futballnak a pontrúgások, hogy már külön erre szakosodott szakemberek is dolgoznak a nagy kluboknál. Régi igazság, hogy a pontrúgásokkal meccseket lehet nyerni, éppen ezért egy edző sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy ellenfele hogyan rúgja a szögleteket és a szabadrúgásokat, és nagy hibát követ el, ha nem vési játékosai fejébe, hogy a másik csapatnak milyen variációk vannak a tarsolyában. Mindezeket az InStat külön lebontja az egyes játékosokra is, így megtudhatjuk, hogy az ellenfél csatára általában a kapu melyik részét célozza meg, milyen irányú mozgásokkal próbál meg helyzetbe kerülni, és például engedi-e az ellenfél védőinek, hogy kihozzák a labdát. Persze a szóban forgó támadó ugyanígy felkészül ellenfeleiből, miszerint a kapus a lapos vagy a magas lövésekből kap-e több gólt, vagy melyik védő hajlamos hibázni egy esetleges letámadás során. A pontrúgások tanulmányozása a kapusedzők számára is nagyon fontos segítség, hiszen annak függvényében, hogy a következő ellenfél miként támadja a kaput a szögleteknél, a szabadrúgásoknál, a 11-eseknél, vagy akár a szöglettel felérő nagybedobásoknál, a kapusedzőknek olyan gyakorlatokat és feladatokat kell kitalálnia az edzésekre, amivel a hálóőröket maximálisan felkészítik a leendő ellenfélből. Fontos lehet egy edző számára a saját csapata vizsgálatakor, hogy milyen a játékosai közötti viszony a pályán, mennyire értik meg egymást, amit jól mutat, hogy mennyit passzolnak egymásnak, és a pálya melyik részén. Különösen egy oda-visszavágós párharc során érdemes átfésülni a játékosok egyéni mutatóit, hiszen a visszavágón azoknak kell bizalmat szavazni, akik az első mérkőzésen is hatékonyan játszottak az adott vetélytárssal szemben.

Persze hiába a több milliónyi adat, ha nem a megfelelő konzekvenciákat vonják le belőle. Hiszen hiába veszíti el egy támadó szinte az összes párharcát az ellenfél térfelén, könnyen lehet, hogy ez nem az ő hibája. Ha a társak megjátszhatatlan labdákkal keresik, és nem segítenek neki a labda nélküli mozgásukkal, akkor az említett játékos hiába pörög 100%-on, és hiába rendelkezik zseniális képességekkel, fel fog őrlődni az ellenfél védői között. Tehát a számok csak akkor jelentenek hatalmas segítséget, ha megfelelően használjuk őket, és mögéjük tesszük a megfelelő értelmezést. Persze az elemzők is igyekeznek tovább árnyalni az egyes mutatókat, például a szereléseknél megkülönböztetjük azt, ha a védő egy az egyben szereli a támadót, de külön kategóriát képez az ellenfél passzainak és indításainak megakadályozása, melynek további két alfaja van: a felszabadítás és a labdaszerzés, attól függően, hogy sikerül-e a védekező csapatnak megtartania a labdát. Vannak olyan elemző rendszerek is, ahol a szabálytalanságot is a szerelések közé sorolják, de ez további problémákat vet fel, ugyanis a faultok rendkívül széles skálán mozognak abból a szempontból, hogy lehetnek tökéletes megoldások, és végzetes, kapitális hibák is. Például ha valaki egygólos vezetésnél a mérkőzés utolsó percében buktatja a félpályánál kiugró csatárt, aki a kapusra vezetné a labdát, akkor nagy bizonyossággal elismerő pacsikat kap majd a találkozó után a társaktól. Ám ha valaki a mérkőzés elején csúszik be a büntetőterületen belül, méghozzá úgy, hogy a támadó már amúgy is gondban lett volna a labda megjátszásában, ráadásul 11-est és kiállítást ítél a játékvezető, akkor az a játékos nemcsak a csapattól, hanem az edzőktől és a szurkolóktól is kap majd hideget-meleget.

A számok tehát biztos visszajelzést adnak a játékosokról, rámutatnak a labdarúgók formáját érintő tendenciákra, és egy általános, csapatszintű elemzést adnak, ami különösen az ellenfél feltérképezésénél komoly fegyver a klubok kezében. De nemcsak a játékosokat felkészítő stábnak, hanem a játékosmegfigyelőknek, az úgynevezett scoutoknak is jól jönnek a futballistákról kapott adatok. Régebben csak a „jó szemükre” és egyéni megérzéseikre hagyatkozhattak, ma már ők is az elemzésekből kapott tényekből indulnak ki. Különösen akkor hasznos számukra a játékosokról szóló adatbázis, ha egy bizonyos típust keresnek a klub számára. Attól függően, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a játékosnak, már le tudják szűkíteni a kört az adatbázisnak köszönhetően. Így végül nem megy el feleslegesen megnézni 15 játékost, hanem elég személyesen szemügyre vennie azt a 3-4 labdarúgót, akik a végső rostán is átmentek. Különösen azoknak a kluboknak érdemes a játékosmegfigyelői rendszert fejleszteni, akik nem tartoznak a világ leggazdagabb klubjai közé, és jelentős bevételt generálnak a játékos eladásokból. Ők olyan, az egész világra kiterjedő megfigyelői rendszerrel és adatbázissal dolgoznak, amelyek szinte külön cégként műkődnek a klubokon belül. Napjainkban ilyen tekintetben élen jár az Atletico Madrid, az FC Porto, az Udinese és a Borussia Dortmund. Mindezeken túl a futballistáknak is lehetőséget adnak az elemzések, hogy felmérjék, miben kell még fejlődniük, mik a gyengéik. Az InStat például rendelkezik olyan mobiltelefonra telepíthető alkalmazással, ahol a játékosok könnyedén vissza tudják nézni azokat az akciókat, amelyekben részt vettek, és elemzéseket is olvashatnak a saját teljesítményükről. Az okos futballista tehát pontosan tudja, hogy nem érdemes egy percre sem lazsálnia, mert minden mozdulatát figyelik, így nagyon hamar kiderülnek a hiányosságai.

 írta: Villányi Gergely

folyt. köv.